Tudnivalók a nők elleni erőszakról

"A párkapcsolati erőszak az interperszonális erőszak speciális és kiismerhető formája. Speciális, mert az elkövető és az áldoza  közötti viszony általában tartós, az életük szinte minden területét megosztják, gyakran együtt is élnek, így az elkövető sokkal többet tud az áldozatról, mint idegenek közti erőszak esetén. A párkapcsolati erőszak elkövetője ezt arra használja, hogy az információkkal visszaéljen. [...] A párkapcsolati erőszak felismerhető: célja a partner feletti hatalom és kontroll megszerzése. Látni fogjuk, hogy ennek azonosításához nem elsősorban azt kell vizsgálnunk, mennyi nyílt erőszakot alkalmaz valamely fél, hanem hogy a különféle viselkedésformái és tettei összeállnak-e egy olyan rendszerré, amelyben az egyik fél hatalma, cselekvési szabadsága, gazdasági előnye, szavának súlya egyre növekszik, míg partneréé egyre csökken." (A bántalmazás piramisa)

"A párkapcsolati erőszakot épp az teszi ki- és felismerhetővé, hogy rendszerjellegű működésnek köszönhetően könnyű megállapítani, hogy az a bántalmazó, aki módszeresen törekszik a másik fél feletti hatalom megszerzésére."

Az erőszak ciklusa

Lenore Walker pszichológus (Denver, Egyesült Államok) éveken át tanulmányozta a bántalmazó párkapcsolatokban lezajló folyamatokat. Ő alkotta meg az „erőszak ciklusának” fogalmát, amely segít megérteni az ilyen kapcsolatok dinamikáját. Walker szerint az erőszakos párkapcsolat körforgás jellegű, ciklikus mintázatot követ, melyben három jól elkülöníthető szakaszt figyelhetünk meg: a feszültség felgyülemlésének szakaszát, az erőszakkitörést és a „mézeshetek” szakaszát.

A feszültség felgyülemlésének idején a kapcsolatban egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások: a bántalmazó mindenben hibát talál, mindenbe beleköt, esetleg szóban bántja partnerét. A bántalmazás áldozatai ilyenkor úgy érzik, mintha tojáshéjon járnának, általában próbálnak mindenben megfelelni partnerük vélt és valós elvárásainak, hátha ezzel csökkenteni tudják annak idegességét. Ez a feszültség a bántalmazó partner erőszakos kitöréséig fokozódik, majd az erőszakcselekményben „oldódik”.

Az erőszakkitörés lehet szóbeli vagy testi, lehet egy pofon, egy bútor szétverése, vagy akár a nő gyerekek előtti megerőszakolása.

A bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő, és ő nagyon szereti a párját. Ebben a fázisban az udvarlási időszak kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok, virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Amint azt Walker kimutatta, ez a kikényszerített békülés alapvető fontosságú az áldozat lelki ellenállásának megtörésében. A „mézeshetek” szakaszt tovább bonyolíthatja a bántalmazó esetleges alkoholproblémája is, ilyenkor a fogadkozások között az ivás abbahagyása és a szaksegítség keresése is megjelenik az ivás miatti mélységes bűntudattal keveredve. Ezt az átmeneti békés szakaszt aztán ismét a feszültség felgyülemlésének időszaka követi, és így tovább.

Az erőszak fokozódása

A ciklikusságon túl a folyamat további jellemzője, hogy a bántalmazó által alkalmazott erőszak idővel súlyosbodik, eszkalálódik, a következő módokon:

• a szakaszok időben egyre gyorsabban követik egymást: a kapcsolat elején az erőszakkitörések között hónapok telhetnek el, később viszont ezek akár mindennapossá is válhatnak,
• az erőszak egyre súlyosabbá válik. Az első alkalmakkor az elkövető pusztán szavakkal bántja a partnerét, ám az évek során egyre durvább módszerekhez folyamodhat. Az eszkaláció néha a nő „véletlen túlveréséhez” vezet.

Érdemes azt is tudni, hogy nem minden bántalmazó párkapcsolat írható le a fenti modell segítségével. Az érzelmi és gazdasági erőszakot a bántalmazó sokszor folyamatos és állandó stratégiaként használja, mindenfajta ciklikusság nélkül.

Bár minden bántalmazó személyes története más, mégis gyakran azonosíthatók viselkedésükben olyan közös vonások, melyek a későbbi erőszakos magatartásra utalnak. E korai jelzések felismerése igen fontos mind a megelőzés, mind az utólagos feldolgozás szempontjából. Minél több figyelmeztető jelet látunk, annál valószínűbb, hogy párkapcsolati erőszakra hajlamos férfival van dolgunk.

A bántalmazó ismérvei:

• Úgy véli, a nők nem tudnak olyan okosak, tapasztaltak, magabiztosak, erősek, határozottak és függetlenek lenni, mint a férfiak. Kigúnyolja a nőket „butaságuk”, „érzékenységük” vagy más „tipikusan női” tulajdonságaik miatt, esetleg lealacsonyító vagy nőgyűlölő megjegyzéseket tesz rájuk úgy általában, különösen az intelligenciájukat, a nemiségüket és a testüket illetően.
• Nem hiszi, hogy durva viselkedése helytelen, vagy hogy annak negatív következményei lehetnek.
• Önértékelése alacsony, sikertelenségei miatt jobbára másokat (szüleit, főnökét, partnerét) tesz felelőssé.
• Gyerekkorában maga is bántalmazott volt, vagy tanúja volt, hogy az apja veri az anyját.
• Extrém módon reagál a stresszre, és ilyenkor alkoholhoz, kábítószerhez, erőszakos eszközökhöz folyamodik. A számára frusztráló történéseket úgy kezeli, hogy rögtön elveszíti a türelmét és megtorolja vélt sérelmét.
• Dühét arra használja, hogy másokon uralkodjon vele. A düh egyfajta kommunikációs eszközként szerepel a repertoárjában: ilyenkor robbanékony, passzív-agresszív módon duzzog vagy másokat hibáztat, esetleg a földhöz vág, összetör dolgokat. Hagyja, hogy dühe uralhatatlanná váljon.
• Nehezen tudja kívánságait pozitív módon, szerényen kifejezni.
• Agresszív a szexben, főleg a hatalmát, uralmát bizonyító helyzeteket, az erőszakot is magában foglaló szexuális viselkedést részesíti előnyben.

Korai figyelmeztető jelek a bántalmazó férfi viselkedésében:

• Féltékeny: féltékenységéért a partnerét hibáztatja és elvárja, hogy az beszűkítse az életterét és korlátozza kapcsolatait.
• Kontrollál: szabályozza a partnere szabadidejét, öltözködését, baráti körét, étrendjét, pénzét (később akár ürítkezését, alvási idejét is).
• Korán elköteleződik: akár a második randevún megkéri a nő kezét, és közös életüket tervezgeti.
• Irreális elvárásokat támaszt: egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig hiba nélküli.
• Elszigetel: partnere nem tarthat szabadon kapcsolatot a családjával, barátaival vagy munkatársaival.
• Saját problémáinak forrását másokban keresi: nem vállal felelősséget sem a cselekedeteiért, sem az érzéseiért. Erőszakos viselkedése vagy önuralma elveszítése miatt hajlamos másokat vagy a partnerét hibáztatni.
• A vitákat merev elzárkózással vagy befolyásolással zárja le.
• Túlérzékeny: apró ingerre is támadóan reagál, vagy mindig az ő érzéseivel/problémáival kell foglalkozni a kapcsolatban.
• Kierőszakolja vagy büntetésképpen megtagadja a szexet.
• Sértegeti a partnerét, bántó, megalázó dolgokat mond neki.
• A szexuális erőszak és a nők elleni erőszak témáit viccesnek tartja.
• Mereven elkülöníti a női és férfi szerepeket: úgy véli, hogy joga van a nőket és gyerekeket „nevelni” vagy „büntetni”. Úgy gondolja, hogy a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók.
• A viselkedése „Dr. Jeckyll és Mr. Hyde”-jellegű: idegenek előtt teljesen más, mint kettesben: csak akkor viselkedik bántalmazó módon, amikor kettesben van az áldozattal, kívülállók előtt pedig kifejezetten kedves, vagy éppen ellenkezőleg: csak társaságban durva. (Ez utóbbi mintázat főként serdülő fiúkra jellemző.)

Azonnali figyelmeztető jelek, amelyek alapján biztosan tudható, hogy a fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval van dolgunk:

• A másik jelenlétében fenyegetően tárgyakat dobál vagy tör össze.
• Testi erőszakkal fenyegetőzik, vagy a testi erőszak akár csak lehetőségként is felmerül a kapcsolatban.
• Általában durva vagy türelmetlen gyerekekkel és állatokkal. Az együttélés során bántja a háziállatokat vagy társállatokat.
• Tudható, hogy korábbi kapcsolatában bántalmazta a partnerét.

 

A párkapcsolati erőszak hatása az áldozatra és a gyerekekre