Nők elleni erőszaknak nevezünk minden olyan erőszakot, amely a személy nemi hovatartozása miatt történhet és történik meg valakivel.

Szóbeli (verbális) erőszak
A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés.

Lelki erőszak
Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása.

Testi (fizikai) erőszak
Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása.

Szexuális erőszak
Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés.

Gazdasági erőszak
Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elsajátítása, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven működő céggel (bt., kft.) való sakkban tartás/zsarolás.

A családon belüli erőszakról a köztudatban élő tévhitek eloszlatása munkánk egyik legalapvetőbb része, mivel e tévhitek sokszor megbénítják mind az áldozatok segítségkérését, mind az ismerősök és az intézmények beavatkozását. E tévhitek csaknem kivétel nélkül az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó erőszakos viselkedéséért, illetve az elkövetőt patologizálják: sérült, tetteiért felelni képtelen szerencsétlennek állítják be. A valóság azonban ennek igen ritkán felel meg: az elkövetőt ismerősei és tágabb családja sokszor “rendes”, “jóravaló” embernek ismeri, ezért ha az áldozatok beszélni kezdenek, gyakran senki sem hisz nekik. Tovább nehezíti az áldozatok helyzetét, hogy nemegyszer maga az elkövető is a nő viselkedésével indokolja a bántalmazást. Az erőszak megtörésének első lépése, hogy a felelősséget arra helyezzük, akit illet – az elkövetőre.

Tévhitek a családon belüli erőszakról, bántalmazásról

Tévhit: A nők is verik a férjüket.

Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.

Tévhit: A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát érinti.

Tény: Minden ötödik nőt ért már élete során fizikai bántalmazás a partnere részéről. Ez jelenleg Magyarországon több, mint 760.000 nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint. Jelenleg is több, mint 226.000 magyar nő él fizikailag is bántalmazó kapcsolatban.

Tévhit: A családi ügyekbe való rendőri beavatkozással könnyű visszaélni. Sok nő csak bosszúból vádolja partnerét.

Tény: A nyugati statisztikák szerint a családon belüli erőszak miatt történt téves letartóztatások aránya megközelítőleg kettő százalék: éppen annyi, mint a többi bűncselekmény esetében. Továbbá minden törvénnyel vissza lehet élni – a biztosítási ügyek jelentős része csalás, ám a visszaélés ténye miatt mégsem akarnánk megszüntetni a kárvallottak biztosításhoz való jogát.

Tévhit: A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt.

Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.

Tévhit: A férfi ideges, azért csap oda. Az ő vállát nyomja a család minden anyagi gondja.

Tény: Az erőszak nem megfelelő módja annak, hogy valaki levezesse az idegességét. Semmilyen családi szereposztás nem indokolja a másik megalázását és megverését.

Tévhit: Egy pofon még belefér a szerelembe: levezeti a feszültségeket, és aztán minden rendbe jön.

Tény: A “pofonra csók” sztereotípia csak a tévéfilmekben működik. A gyakorlatban a pofonok nem kölcsönösek, és nem múlnak el nyom nélkül. Az első pofont követni fogja a többi, és a bántalmazás egyre szélsőségesebb és durvább lesz.

Tévhit: A bántalmazott nők mazochisták. Élvezik a verést, különben nem maradnának.

Tény: A mazochizmus egy pszichés betegség, amely körülbelül olyan gyakori, mint a skizofrénia vagy a többszörös személyiség. Valószínűtlen, hogy a nők többsége (illetve a nők mazochizmusáról szóló vélekedés szerint mindegyike) ebben a súlyos betegségben szenvedne. A válás vagy elköltözés sok nő számára anyagi vagy lakhatási okok miatt nem lehetséges, ezért kényszerből maradnak az elkövetővel.

Tévhit: Ha a nőnek tényleg rossz lenne, hogy verik, akkor nem maradna.

Tény1: A nők nagyon gyakran hisznek, vagy reménykednek a bántalmazó ígéreteiben: ilyesmi többé nem fordul elő. A nők gyakran anyagilag is függnek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek, hogy házastársuk bosszút áll, ha elhagyják.

Tény2: A bántalmazott nők számára a statisztikailag legveszélyesebb időszak a válás vagy szakítás után kezdődik.

Tévhit: A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket.

Tény: Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, aki ütésre emeli a kezét.

Tévhit: A családon belüli erőszakot az alkohol okozza.

Tény: Az alkohol önmagában senkit nem tesz erőszakossá, viszont feloldja azokat a gátlásokat, amelyek máskor kordában tartják az erőszakra való hajlamot. Az ivás és a bántalmazás két különböző probléma. Ha az egyiket megszüntetik, attól a másik még nem múlik el.

Tévhit: A legtöbb ember elítéli a családon belüli erőszakot.

Tény: Sok ember elzárkózik az áldozatoktól, és efféle magyarázatokat gyárt:“Szabad emberek, nekik biztos így jó”, “Semmi közöm hozzá, hogy mi történik mások otthonában” (ál-liberalizmus); “Még engem is megütne”, “Nem akarok bajba kerülni” (félelem); “Engem is vertek gyerekkoromban, mégis tisztességes ember lett belőlem”, “Vannak nők/gyerekek, akik csak az erőszakból értenek” (erőszakos attitűdök); “Ha tényleg lenne ott valami baj, a rendőrség biztos kijönne, és bevinné a bántalmazót” (téves hit a törvényekben és a hatóságokban ); “Jó fantáziája van ennek a gyereknek”, “Olyan jóravaló ember az, ismerem, soha nem tenne ilyet”, “Ez a nő biztos nagyon kielégítetlen, hogy ilyesmiket beszél” (az áldozatok megkérdőjelezése). A gyakorlatban az áldozatokat messze kevesebben támogatják, mint az elkövetőket.

Tévhit: Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni.

Tény: A verés és a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, ezért nem menthető fel azzal, hogy otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60%-a házastársa vagy élettársa áldozata. Ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma.

Tévhit: A segélyvonalak és az anyaotthonok felbomlasztják a családokat.

Tény: A menedékházak megmentik az áldozatokat attól, hogy további bűncselekmények áldozataivá váljanak. Egy olyan család, ahol valaki üti-veri a többieket, nem képviselhet minden áron megtartandó értéket sem a társadalom, sem az érintettek szemben.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazott nő volt, az is marad.

Tény: A tapasztalatok és a statisztikák azt mutatják, hogy az a nő, akinek sikerül végleg kimenekülnie egy bántalmazó kapcsolatból, és szakszerű segítséget kap a feldolgozásban, hamarabb észreveszi a korai figyelmeztető jeleket, és már idejekorán kilép a kapcsolatból.

Tévhit: Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell irányítani a férfit.

Tény: A bántalmazónak bármilyen indok elég lehet arra, hogy verést kezdeményezzen. Gyakori, hogy indokai teljesen ellentmondanak egymásnak.

Tévhit1: Egy gyerekszüléssel megmenthető a kapcsolat. Ha megszületik az első gyerek, a bántalmazás abbamarad.

Tévhit2: Még a durva férfiak is lovagiasak, ha a nő kiszolgáltatott, például ha beteg vagy terhes.

Tény: A családon belüli erőszak áldozatainak több mint 25%-át akkor is megverik, amikor terhes. (Az ilyen esetek 10%-ában a verés vetélést okoz.) Sokszor épp a terhesség ideje alatt kezdődnek a verések, vagy akkor válnak súlyosabbá.

Tévhit: A távoltartást a nők arra fogják használni, hogy visszaéljenek vele, és megszerezzék a közös lakást.

Tény: Egy megfelelően felkészített rendőr nem manipulálható. A távoltartást más országokban olyan helyzetekben szokták meghozni, amikor egy láthatóan összevert és megfélemlített nő fizikai védelme a tét.

Tévhit: A távoltartás csak a hajléktalan férfiak számát fogja növelni.

Tény: Az otthonukból elküldött férfiak túlnyomó többsége társas szempontból nem elszigetelt, és rokonainál, vagy egyéb ismerőseinél talál szállást.

Tévhit: A távoltartás semmit nem old meg, mivel nem okoz változást az erőszakos emberek személyiségében. 

Tény: A távoltartás üzenete az, hogy az állam rajta tartja a családját verő férfiakon a szemét, és nem fogadja el az otthon használt erőszakot. A távoltartásból visszatérve, a tapasztalatok szerint, az elkövetők csökkentik a fizikai erőszak mértékét.

Az erőszak ciklusa

Lenore Walker pszichológus (Denver, Egyesült Államok) éveken át tanulmányozta a bántalmazó párkapcsolatokban lezajló folyamatokat. Ő alkotta meg az „erőszak ciklusának” fogalmát, amely segít megérteni az ilyen kapcsolatok dinamikáját. Walker szerint az erőszakos párkapcsolat körforgás jellegű, ciklikus mintázatot követ, melyben három jól elkülöníthető szakaszt figyelhetünk meg: a feszültség felgyülemlésének szakaszát, az erőszakkitörést és a „mézeshetek” szakaszát.

A feszültség felgyülemlésének idején a kapcsolatban egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások: a bántalmazó mindenben hibát talál, mindenbe beleköt, esetleg szóban bántja partnerét. A bántalmazás áldozatai ilyenkor úgy érzik, mintha tojáshéjon járnának, általában próbálnak mindenben megfelelni partnerük vélt és valós elvárásainak, hátha ezzel csökkenteni tudják annak idegességét. Ez a feszültség a bántalmazó partner erőszakos kitöréséig fokozódik, majd az erőszakcselekményben „oldódik”.

Az erőszakkitörés lehet szóbeli vagy testi, lehet egy pofon, egy bútor szétverése, vagy akár a nő gyerekek előtti megerőszakolása.

A bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő, és ő nagyon szereti a párját. Ebben a fázisban az udvarlási időszak kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok, virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Amint azt Walker kimutatta, ez a kikényszerített békülés alapvető fontosságú az áldozat lelki ellenállásának megtörésében. A „mézeshetek” szakaszt tovább bonyolíthatja a bántalmazó esetleges alkoholproblémája is, ilyenkor a fogadkozások között az ivás abbahagyása és a szaksegítség keresése is megjelenik az ivás miatti mélységes bűntudattal keveredve. Ezt az átmeneti békés szakaszt aztán ismét a feszültség felgyülemlésének időszaka követi, és így tovább.

Az erőszak fokozódása

A ciklikusságon túl a folyamat további jellemzője, hogy a bántalmazó által alkalmazott erőszak idővel súlyosbodik, eszkalálódik, a következő módokon:

• a szakaszok időben egyre gyorsabban követik egymást: a kapcsolat elején az erőszakkitörések között hónapok telhetnek el, később viszont ezek akár mindennapossá is válhatnak,
• az erőszak egyre súlyosabbá válik. Az első alkalmakkor az elkövető pusztán szavakkal bántja a partnerét, ám az évek során egyre durvább módszerekhez folyamodhat. Az eszkaláció néha a nő „véletlen túlveréséhez” vezet.

Érdemes azt is tudni, hogy nem minden bántalmazó párkapcsolat írható le a fenti modell segítségével. Az érzelmi és gazdasági erőszakot a bántalmazó sokszor folyamatos és állandó stratégiaként használja, mindenfajta ciklikusság nélkül.

Bár minden bántalmazó személyes története más, mégis gyakran azonosíthatók viselkedésükben olyan közös vonások, melyek a későbbi erőszakos magatartásra utalnak. E korai jelzések felismerése igen fontos mind a megelőzés, mind az utólagos feldolgozás szempontjából. Minél több figyelmeztető jelet látunk, annál valószínűbb, hogy párkapcsolati erőszakra hajlamos férfival van dolgunk.

A bántalmazó ismérvei:

• Úgy véli, a nők nem tudnak olyan okosak, tapasztaltak, magabiztosak, erősek, határozottak és függetlenek lenni, mint a férfiak. Kigúnyolja a nőket „butaságuk”, „érzékenységük” vagy más „tipikusan női” tulajdonságaik miatt, esetleg lealacsonyító vagy nőgyűlölő megjegyzéseket tesz rájuk úgy általában, különösen az intelligenciájukat, a nemiségüket és a testüket illetően.
• Nem hiszi, hogy durva viselkedése helytelen, vagy hogy annak negatív következményei lehetnek.
• Önértékelése alacsony, sikertelenségei miatt jobbára másokat (szüleit, főnökét, partnerét) tesz felelőssé.
• Gyerekkorában maga is bántalmazott volt, vagy tanúja volt, hogy az apja veri az anyját.
• Extrém módon reagál a stresszre, és ilyenkor alkoholhoz, kábítószerhez, erőszakos eszközökhöz folyamodik. A számára frusztráló történéseket úgy kezeli, hogy rögtön elveszíti a türelmét és megtorolja vélt sérelmét.
• Dühét arra használja, hogy másokon uralkodjon vele. A düh egyfajta kommunikációs eszközként szerepel a repertoárjában: ilyenkor robbanékony, passzív-agresszív módon duzzog vagy másokat hibáztat, esetleg a földhöz vág, összetör dolgokat. Hagyja, hogy dühe uralhatatlanná váljon.
• Nehezen tudja kívánságait pozitív módon, szerényen kifejezni.
• Agresszív a szexben, főleg a hatalmát, uralmát bizonyító helyzeteket, az erőszakot is magában foglaló szexuális viselkedést részesíti előnyben.

Korai figyelmeztető jelek a bántalmazó férfi viselkedésében:

• Féltékeny: féltékenységéért a partnerét hibáztatja és elvárja, hogy az beszűkítse az életterét és korlátozza kapcsolatait.
• Kontrollál: szabályozza a partnere szabadidejét, öltözködését, baráti körét, étrendjét, pénzét (később akár ürítkezését, alvási idejét is).
• Korán elköteleződik: akár a második randevún megkéri a nő kezét, és közös életüket tervezgeti.
• Irreális elvárásokat támaszt: egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig hiba nélküli.
• Elszigetel: partnere nem tarthat szabadon kapcsolatot a családjával, barátaival vagy munkatársaival.
• Saját problémáinak forrását másokban keresi: nem vállal felelősséget sem a cselekedeteiért, sem az érzéseiért. Erőszakos viselkedése vagy önuralma elveszítése miatt hajlamos másokat vagy a partnerét hibáztatni.
• A vitákat merev elzárkózással vagy befolyásolással zárja le.
• Túlérzékeny: apró ingerre is támadóan reagál, vagy mindig az ő érzéseivel/problémáival kell foglalkozni a kapcsolatban.
• Kierőszakolja vagy büntetésképpen megtagadja a szexet.
• Sértegeti a partnerét, bántó, megalázó dolgokat mond neki.
• A szexuális erőszak és a nők elleni erőszak témáit viccesnek tartja.
• Mereven elkülöníti a női és férfi szerepeket: úgy véli, hogy joga van a nőket és gyerekeket „nevelni” vagy „büntetni”. Úgy gondolja, hogy a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók.
• A viselkedése „Dr. Jeckyll és Mr. Hyde”-jellegű: idegenek előtt teljesen más, mint kettesben: csak akkor viselkedik bántalmazó módon, amikor kettesben van az áldozattal, kívülállók előtt pedig kifejezetten kedves, vagy éppen ellenkezőleg: csak társaságban durva. (Ez utóbbi mintázat főként serdülő fiúkra jellemző.)

Azonnali figyelmeztető jelek, amelyek alapján biztosan tudható, hogy a fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval van dolgunk:

• A másik jelenlétében fenyegetően tárgyakat dobál vagy tör össze.
• Testi erőszakkal fenyegetőzik, vagy a testi erőszak akár csak lehetőségként is felmerül a kapcsolatban.
• Általában durva vagy türelmetlen gyerekekkel és állatokkal. Az együttélés során bántja a háziállatokat vagy társállatokat.
• Tudható, hogy korábbi kapcsolatában bántalmazta a partnerét.

A témában érzékletes videót is készítettünk:

Az erőszak akkor is erőszak, ha online térben történik. Az áldozat félhet, kontrollvesztettséget élhet át és hátrányokat szenvedhet az élet különböző területein, ugyanúgy, mint amikor valakit személyesen ér támadás. Fontos ugyanakkor, hogy az elkövetők az online bántalmazáshoz gyakran más eszközöket választanak. A célok azonosak az offline erőszakkal: a nő kontrollálása, uralása, elhallgattatása. Online térben az elkövető lehet egy partner, volt partner, vagy valaki, akivel a nő ismerkedik, randizik, de időről időre teljesen ismeretlenek is rátámadnak nőkre az interneten, pusztán azért, hogy zaklassák, elhallgattassák és megfélemlítsék őket. A következőkben azokat az online térben használt erőszak-típusokat járjuk körül, amikkel gyakran találkozunk a segélyvonalas munkánk során. Fontos előre is leszögezni: az online elkövetett erőszak is az elkövető felelőssége, és aki ilyet tapasztal, nincs egyedül. Egyesült Államokbeli statisztikák alapján a zaklatást elszenvedő nők közül minden negyediket online eszközök segítségével zaklattak. 

Az online erőszak kicsit máshogyan jelenik meg a fiatalok életében, így fiataloknak ezt az aloldlat ajánljuk a témában: https://nane.hu/erintetteknek/fiataloknak/

Online erőszak a párkapcsolatban

Visszaélés jelszavakkal, fiókok feltörése, nyomkövetés

A bántalmazók különböző eszközökkel törekszenek a partnerük feletti teljes kontrollra. Szeretnék tudni, hogy a nő mikor, hol van, kivel beszélget és miről, mit oszt meg, milyen leveleket küld, stb. Egyes párkapcsolatokban a felek megosztják egymással a jelszavaikat az e-mail fiókjukhoz, vagy a közösségi média felületeikhez. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy mindenkinek joga van a magánéletéhez és ahhoz, hogy akkor, azokkal és arról beszéljen, amikor, akikkel és amiről szeretne. A partner nem kényszerítheti és nem zsarolhatja ki ezeket a jelszavakat. Egyes bántalmazók a nők jóhiszeműségét használják ki, mások érzelmi zsarolással, megint mások telepített kémprogramokkal érik el, hogy megszerezzék a partnerük jelszavait. Fontos figyelmeztető jel lehet, ha a jelszó átadása nem kölcsönös, vagy ha a partner negatívan minősíti a kapott üzeneteket, magukat a barátokat vagy a megosztásokat. A hozzájárulás nélkül elolvasott üzenetek, a kutakodás a másik számítógépén, telefonján bűncselekmény: levéltitok, illetve magántitok megsértésének minősül.

Egy másik típusa a visszaélésnek, ha a nő telefonjának mozgását a férfi online eszközökkel követi. Egyes applikációk, amelyek elsődleges funkciója, hogy az elvesztett, ellopott telefont meg tudjuk találni alkalmasak arra, hogy bántalmazók a partnerük minden lépését kövessék vele. 

A megszerzett tudást utána ezek a férfiak arra használják, hogy a nőt elszigeteljék másoktól (ne tudjanak segítséget kérni), szűkítsék a nő mozgásterét. Vagyis ne legyen olyan terület a nő életében, amiről a bántalmazó nem tud és amit nem tud teljes mértékben szabályozni, kontrollálni.

Tipikus mondatok a bántalmazó részéről:

Ha szeretsz, akkor nem titkolózol előttem.

Másokkal flörtölsz / megcsalsz, azért nem akarod, hogy lássam, kikkel beszélsz?

Jobb lenne, ha nem beszélnél többet az exeddel.

Miért mondtad a barátnődnek rólam, hogy “…”? Miért kell engem rossz színben feltüntetni előtte?

Miért késtél, merre voltál?

Online zaklatás szakítás után

Folyamatos üzengetés, álprofilok, folytonos megfigyelés

A bántalmazók tipikusan nem fogadják el a szakítást és mindent megtesznek azért, hogy a kapcsolat folytatódjon/ fennmaradjon, vagy egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a nő szakított velük. Ha különélő vagy külön költöző felekről van szó, akkor gyakori, hogy a bántalmazó akár hosszú időn keresztül rendszeresen üzeneteket küld minden lehetséges fórumon. Hiába tiltja le a nő az egyik közösségi média vagy üzenetküldő platformon, egy másikon kezd el üzengetni, vagy létrehoz egy álprofilt és annak a nevében írja a kedveskedő, vagy épp fenyegető üzeneteit. Hosszabb, nyugalmas időszak után is fellángolhat a zaklatás, ha a nőnek például új kapcsolata lesz. Ha közös gyerek van, akkor gyakran nem lehetséges, hogy a bántalmazót minden kommunikációs formáról letiltsuk, ezért a gyerekre hivatkozva naponta akár többször is zaklathat, fenyegetőzhet.

Olyan esetekről is egyre gyakrabban hallunk, amikor a bántalmazó a volt partnere fényképeit és adatait felhasználva hamis profilt hoz létre valamilyen közösségi média felületen, vagy társkereső oldalon. Ez súlyos visszaélés a nő személyes adataival és ismeretlenek zaklatásának, akár komoly veszélynek teszi ki az érintetteket. Természetesen ilyen hamis profilt létrehozni is bűncselekmény: személyes adattal való visszaélés.

Abban az esetben, ha a nő fél a volt partnerétől, gyakran egy mások számára ártatlannak tűnő komment vagy lájk is fenyegető lehet, hiszen utalhat korábbi bántalmazásra, vagy egyszerűen csak arra, hogy a férfi továbbra is figyelemmel követi a nőt. Még a látszólag ártalmatlan kommunikációnak is az az üzenete az áldozat felé: “ha tetszik, ha nem, még mindig az életed része vagyok, és én döntöm el, hagylak-e szabadon élni, vagy sem”.

Hazugságok terjesztése, a környezet megvezetése

Az online zaklatás egy másik formája, ha a férfi hazugságokat terjeszt a nőről, akár a saját felületein, akár nyilvános felületeken. Az is gyakori, hogy a bántalmazó igyekszik a környezetet maga mellé állítani, valótlan dolgokat terjeszteni a közös ismerősöknek vagy akár a nő ismerőseinek. Tipikus, hogy önmagukat állítják be áldozatnak, hogy elnyerjék mások szimpátiáját. Egyes bántalmazók a nő ismerőseitől a nő hollétéről, új munkahelyéről, lakhelyéről érdeklődnek. Az ismerősök maguktól, főleg ha nem tudnak a bántalmazásról, olykor nem gondolnak rosszra, pedig információk átadásával fizikai veszélybe sodorhatják a nőt.

Visszaélés intim felvételekkel, bosszúpornó

Az online zaklatás egy harmadik, sajnos egyre elterjedtebb formája, hogy a partner intim fotókat kér, vagy készít a nőről (olykor a nő beleegyezésével, máskor anélkül), hogy visszaéljen azokkal. Egy bántalmazó partner kezében az ilyen fotó fegyver, amit a nő zsarolására használ. A bántalmazók gyakran eleve manipulációval érik el, hogy a partnerük ilyen kép készítésébe egyezzen bele (“minden partnerem eddig hajlandó volt rá”, vagy “ha szeretsz, akkor küldesz nekem egy meztelen fotót”, vagy “ne legyél már prűd”). Később azonban azzal fenyegethetik a nőt, hogy a képeket, videót feltöltik közösségi felületekre, elküldik az áldozat ismerőseinek, szüleinek, vagy a munkahelyére. Mivel társadalmunk gyakran rendkívül áldozathibáztató, így sokszor a nőket hibáztatják, hogy miért “egyeztek bele” ilyen képek elkészültébe. Fontos, hogy ha valaki bele is egyezett, hogy a partnere számára ilyen fotót / videót átad, abba senki sem egyezik bele, hogy ezeket a képeket mások is megnézzék, vagy az internetre felkerüljön. Ha a zsarolással nem érnek célt, a bántalmazók olykor bosszúból feltöltik ezeket a képeket, videókat az internetre. Ezt a jelenséget nevezzük bosszúpornónak, aminek egy teljes, különálló cikket szenteltünk.

Online erőszak az ismerkedés során

Szexuális nyomásgyakorlás, meztelen fotók, kéretlen képek

Nem csak partnerek és volt partnerek használják az internetet arra, hogy nők felett hatalmat gyakoroljanak, hanem gyakran már az ismerkedési fázisban is előfordul, hogy egy férfi agresszívvé válik. Nők és lányok gyakran kapnak akár ismeretlen férfiaktól is fotókat a férfi (vagy más) nemi szervéről. Egyes férfiak már az ismerkedés elején követelőzőek: ha nem válaszol a nő elég gyorsan (nem áll rendelkezésre), akkor agresszívak lesznek, lekurvázzák a nőt, vagy számon kérik. Mások már a személyes találkozó előtt, gyorsan a szexre terelik a témát: intim kérdéseket tesznek fel, vagy részletesen írnak elképzelt szexuális aktusokról. Ha a nő is épp ilyen kapcsolatot keres, akkor ez persze bizonyos esetekben beleférhet, de akkor sem mondható valaki prűdnek, ha nem akar egy vadidegennel intim részleteket megosztani az életéből. Az a férfi, aki ezt nem fogadja el (hanem ettől agresszív, vagy manipulatív lesz) nem tartja a nő igényeit, szükségleteit szem előtt, nem partnerségre törekszik, hanem csak saját magára gondol. Az ismerkedés során egyes férfiak meztelen fotót is kérnek a nőktől, lányoktól. Ez szintén olyasmi, ami nyomást helyez a nőkre: nem elég bevállalósak, felszabadultak, nem felelnek meg, ha ilyesmire nem hajlandóak – mondják ezek a férfiak. Meztelen képek megosztása hatalmas kockázat lehet a nők számára a mai áldozathibáztató társadalmunkban és egyik nő teste sem használati tárgy a férfiak igényeinek kielégítésére, tehát nem feladata a nőknek kiszolgálni a férfiak követeléseit ilyen módon.

Hamis személyazonosság, félrevezetés, határok átlépése
Az online ismerkedés során sajnos az is előfordul, hogy az emberek hazudnak bizonyos fontos tulajdonságaikról, akár a teljes személyazonosságuk is hazugság lehet. Elég gyakran előfordul, hogy például felnőtt férfiak, akik tini lányokkal szeretnének ismerkedni, maguk is tinédzsernek hazudják magukat, hogy a lányok biztonságban érezzék magukat és jobban megnyíljanak nekik. Ha valaki a kapcsolat legelején nem őszinte a személyét illető fontos dolgokban, az mindenképp gyanúra ad okot. 

Más férfiak az ismerkedés során úgy akarják siettetni a kapcsolatot, hogy nyomoznak a nő után. A filmekben romantikusnak van beállítva, ha egy férfi néhány chat-beszélgetés után felbukkan a nő munkahelyén, de a valóságban az ilyesfajta akciók inkább aggasztóak. Egy ilyen tett nem veszi figyelembe a nő határait (mit akart eddig megosztani a férfival, mibe egyezett bele), hanem azokat tudatosan átlépi.

Mindezek mellett kénytelenek vagyunk szót ejteni olyan férfiakról is, akik álprofilokat hoznak létre, amit tudatosan, bűncselekmény elkövetése érdekében használnak, hogy később az áldozat ne tudja azonosítani őket. Ide tartozhatnak a fentebb említett fiatal lányokra vadászó idősebb férfiak, akik fiatalabbnak hazudják magukat. De például nőnek is álcázhatja magát valaki annak érdekében, hogy a kiszemelt áldozata bizalmába férkőzzön.

Nyilvános beszédhez kapcsolódó online erőszak

Ahogy a nők gyakran az utcán is veszélyben érezik magukat a férfiak mustráló tekintete, beszólásai, vagy zaklatásai miatt, az online világban is sokszor veszélyes nőnek lenni. Az Egyesült Államok igazságügyi statisztikája alapján az online és offline zaklatások ¾-ét nők szenvedik el. A Maryland-i egyetem kutatása szerint a női névvel regisztrált felhasználók jóval több fenyegető, zaklató üzenetet kapnak, mint a férfi névvel regisztrált társaik: egy nőnek küldött 100 fenyegető üzenetre 4 jut a férfiaknak.

Az online térben a nők olyan specifikus erőszaknak vannak kitéve, aminek a férfiak nincsenek. A nyilvánosság előtt megszólaló nők gyakran kapnak személyeskedő kommenteket (megjegyzéseket a családi állapotukra, szexuális életükre, megjelenésükre), de időről időre súlyos fenyegetésekkel is találkoznak, amiben a hozzászólók gyilkossággal, vagy nemi erőszakkal fenyegetik őket. 

Egyes férfiak odáig is elmerészkednek, hogy nyomozni kezdenek az után a nő után, aki nekik nem tetsző dolgot írt az interneten és a személyes adataikat felhasználva mocskolják be őket, például szexhirdetést adnak fel az adataikkal (amiben szerepel a címük, telefonszámuk), amivel komoly veszélybe sodorhatják ezeket a nőket. Sőt, akár fel is kereshetik a nőt a lakhelyén, munkahelyén, így közvetlen fizikai veszélyt is jelenthetnek.

Az online erőszak következményei

Az online erőszak egyre elterjedtebb és egyre több nőt érint. Ezek a fenyegetések, még ha az online térben is vannak, nagyon is valós hatást gyakorolnak a nők életére. Ahogy korábban is bemutattuk, az online erőszak nagyon könnyen csupán kiterjesztése az offline erőszaknak, egy másik módja a folyamatos kontrollálásnak. Ebben az értelemben a bántalmazó kontrollja tényleg sokszor napi 24 órássá válhat anélkül, hogy a nőt be kellene zárnia. Ha hozzáfér minden kommunikációjához, a bankszámlájához, látja az összes ismerősét, megnézi a böngészési előzményeit, akkor tényleg alig marad lehetősége a bántalmazott nőnek, hogy biztonságosan segítséget tudjon kérni. 

Azokban az esetekben, ahol a nő személyes adataival élnek vissza (akár hamis profilok, hirdetések létrehozásával vagy hamis információk terjesztésével), azzal is begyűrűznek a hatások a nő mindennapi életébe. Munkakereséskor a munkaadók egy része rátalálhat a hamis információkra, így a nőt a munkavállalás területén is hátrány érheti. Vagy ismeretlenek kezdenek neki írni, őt felhívni, megkeresik személyesen, és zaklatják őt. 

Az online zaklatás azért is annyira félelmetes, mert bármikor, bárhol megjelenhet/felbukkanhat, és nagyon nehéz megszabadulni tőle. A nő nincs biztonságban az otthonában, a munkahelyén, vagy akár a metrón, hiszen bármikor kaphat egy újabb zaklató, fenyegető üzenetet. Ezek miatt az online zaklatást, bántalmazást elszenvedő nők ugyanolyan pszichés tünetekkel küzdhetnek, mint azok, akiket személyesen fenyegetnek. Nagyon fontos, hogy segítőként ne bagatellizáljuk el az ilyen típusú támadásokat.

Mit lehet tenni a megelőzés érdekében?

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ha valakit online zaklatnak, bántalmaznak, az semmiképpen sem tehet a vele történt erőszakról. Vannak olyan helyzetek, amikor eszünkbe sem jut védekezni, mert olyan emberről van szó, akit nagyon szeretünk. Máskor hiába teszünk meg mindent, az elkövető olyan rafinált, hogy kijátssza az intézkedéseinket. Előfordul az is, hogy nagyobb veszélybe kerül egy nő azzal, ha például nem adja meg a jelszavát a bántalmazójának. Mindezek mellett természetesen fontos tudni, hogy a nőknek is ugyanolyan joguk van az online nyilvánossághoz és ahhoz, hogy ne kelljen minden cselekedetüket és szavukat patikamérlegen mérni azért, hogy ne támadják meg őket. Minden fajta támadásért (így az online támadásokért is) az elkövetők a felelősek. A fentieket figyelembe véve összegyűjtöttünk néhány tippet,hogy lehetőség szerint milyen lépéseket lehet megtenni a biztonság érdekében:

• Használjunk kétlépcsős azonosítást, ahol csak lehet. Ha az elkövető megszerzi a jelszavunkat, akkor sem tud belépni telefonos megerősítés nélkül.
• Minden fontos alkalmazásból, levelezésünkből lépjünk ki, ha nem használjuk a gépet.
• Használjuk a közösségi média felületek adatvédelmi beállításait – hozzunk tudatos döntést arról, hogy mit osztunk meg a nyilvánossággal és mit nem.
• Ha olyasmit keresünk az interneten, amit nem szeretnénk, ha a társunk megtaláljon, akkor használjunk olyan eszközt, amihez ő nem fér hozzá, vagy használjuk a böngésző inkognitó módját.

• Használjunk jelszókezelő programot: ezek a programok biztonságosan tárolnak egy helyen jelszavakat, banki információt, jegyzetet, címeket és telefonszámokat. Mobiltelefonra is letölthetők applikációként és értesítenek arról is, ha nem elég erős a jelszavunk, vagy régen módosítottuk.

Ilyen program például: www.lastpass.com

Mit tehetek, ha már megtörtént a baj?

Bármilyen erőszak is ért valakit, akár online, akár offline, nem ő a hibás az őt ért erőszakért és igazságtalan, hogy neki kell a következményekkel szembenéznie. A hatóságoknak az online erőszakformákat is üldöznie kell, a társadalmunknak pedig el kell utasítani az ilyen típusú bántalmazást is, és nem szabad normálisnak tekintenie. 

Jelszavak visszaállítása és egyéb biztonsági lehetőségek

https://support.google.com/accounts/answer/6294825?hl=hu

https://www.facebook.com/hacked

https://help.instagram.com/368191326593075/

https://www.tiktok.com/safety/resources/hacked-account

Gyűjtse a bizonyítékokat

Ha később feljelentést szeretne tenni az elkövetett bűncselekmény miatt, akkor fontos, hogy a zaklató üzeneteket elmentse, vagy más módon rögzítse (pl. képernyőfotók készítésével). 

Zaklató profilok jelentése

A legtöbb közösségi média felületen van mód a zaklatók jelentésére. Ha a zaklatás egy csoportban történik, akkor lehet jelezni a moderátoroknak, adminisztrátoroknak a zaklatást.

Kérjen segítséget!

A bántalmazás gyakori célja, hogy elvágja az áldozatokat a támogatástól és elbátortalanítsa a segítségkéréstől. Ha nincs a környezetében olyan, akiben megbízik, akkor sincs egyedül. Hívja a segélyvonalunkat, vagy írjon a chat-segélyünkre!

Ha fontolgatja a feljelentést, akkor érdemes tájékozódni a jogi lehetőségeiről, a jogérvényesítés módjairól. Ügyeleti időben írjon / telefonáljon a Patent Egyesületnek.

A traumáról részletes információkat olvashat a Nokjoga.hu oldalon, és a Kiadványok oldalunkon.

A párkapcsolati erőszak áldozataiban a folyamatos bizonytalanság, félelem és a bántalmazás olyan tüneteket okozhat, mint a háborúból visszatérő katonáknak.

A családon belüli erőszak gyerekekre gyakorolt hatásáról ajánljuk videónkat:

Szexuális erőszaknak nevezzük, amikor valakit olyan szexuális tevékenységbe vonnak be, amit nem akar.  Szexuális erőszaknak számít többek között:

• minden nem kívánt érintés és csók;
• valakit vonakodása vagy bizonytalansága ellenére rávenni a szexre, vagy azon belül olyan tevékenységre, amire nem vágyik (például orális, anális szex vagy durva szex);
• a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezés (óvszerhasználat) megtagadása;
• minden szexuális tevékenység olyan emberrel, aki bármilyen okból nem képes egyértelműen kifejezni az akaratát (például alkohol, drog, gyógyszer hatása alatt áll, alszik vagy eszméletlen);
• a fentiekre tett kísérlet.

A tévhitekkel ellentétben a szexuális erőszak legtöbb esete nem az utcán, hanem az áldozat vagy az elkövető lakó- vagy munkahelyén (vagy hasonló, privát jellegű területen) történik, és többnyire olyasvalaki követi el, akit az áldozat ismer, illetve, akiben bízik (pl. partner, tanár, családtag, barát, munkatárs). Ha a szexuális erőszak egy randi során történik, azt randierőszaknak hívjuk, ha párkapcsolatban, akkor párkapcsolaton belüli szexuális erőszaknak. A gyermekkel szemben elkövetett szexuális erőszakot szexuális visszaélésnek is nevezzük. Amikor egy családtag vagy gondviselő követ el szexuális erőszakot (főként gyerekek és fiatalok ellen), azt incesztusnak nevezzük.

A szexuális erőszak hatása az áldozatokra sokszor rendkívül romboló. 

A trauma következményeiről, hatásáról a KERET Koalíció Szexuális Erőszak c. kiadványában részletesebben tájékozódhat.

Tévhit: Csak olyan nőket erőszakolnak meg, akik este egyedül mászkálnak az utcán.
Tény1: Bármely nő potenciális áldozat. Mivel a legtöbb nemi erőszak előre megtervezett, nem állítható, hogy a nők provokálják ki. A provokáló viselkedés egyébként is relatív, és a férfiak megítélésétől függ: a viktoriánus időkben vagy egyes muzulmán országokban egy kivillanó boka is provokatívnak számít(ott). E tévhit alapja az a vélekedés, miszerint a nők már pusztán női mivoltukból adódóan provokálók, s ez önmagában elég az elkövető felelősségének eltörlésére. Tény2: Bármely korú, társadalmi helyzetű, lakhelyű és életstílusú nő válhat áldozattá.

Tévhit: A nemi erőszak olyan, mint a természeti katasztrófák. Nincs mit tenni ellene.

Tény: Vannak megelőzési módok, amelyekkel növelhető a felkészültség és a biztonság. A tájékozottság, a tények ismerete és egy női önvédelmi tanfolyam kiváló módja lehet a felkészülésnek, a támadó elriasztásának, valamint más áldozatok segítésének.

Tévhit1: Az erőszakolók pszichopaták.
Tévhit2: Egy férfin látszik, ha erőszakos és durva. Az ilyet el kell kerülni.
Tévhit3: Csak a kielégületlen férfiak erőszakolnak meg nőket.

Tény: A legtöbb elkövető teljesen hétköznapinak és normálisnak tűnik. Többségük fiatal, és rendelkezésére áll elérhető partner. Az erőszak hajtóerejét nem a kielégületlenség, hanem a nők gyűlölete és az áldozat feletti kontroll és hatalom jelenti.

Tévhit: A nők is kívánják az erőszakos szexet. Sok nő fantáziál ilyesmiről.
Tény1: A nemi erőszak nem szex, hanem erőszak, ahol a szexuális aktus csak az erőszak eszköze. A nemi erőszak nemcsak az egyes megerőszakolt nők személyiségi jogait sérti, hanem minden nő biztonságérzetét.
Tény2: Az erotikus fantáziálás magánügy, ezért senkin nem kérhető számon. Ezen túl az erotikus fantáziálás közben az ember maga irányítja az eseményeket – ezért ennek legfőbb élménye az élvezet és a kontroll. A nemi erőszak közben az elkövető irányít – a nők által megélt legfőbb érzések a rettegés és a kontrollvesztés. A két élmény csak az erőszakot erotikusnak tartó férfiak fantáziájában és a pornóirodalomban keverhető össze – a nők mindennapi valóságában aligha.

Tévhit: A női nem igent jelent. Egy igazi nő kéreti magát, és sosem mond elsőre igent.

Tény: A nők – csakúgy, mint a férfiak – képesek eldönteni, hogy érdekli-e őket a másik személy szexuális közeledése vagy sem. A “vonakodó nőiesség” mítosz, amelyet a nők valós igényeinek és tapasztalatainak elhallgattatására használnak.

Tévhit: Nem lehet megerőszakolni olyan nőt, aki nem akarja.
Tény1: Egy izgalmi állapotban levő férfi nemi szerv bármely testbe képes behatolni. Féléves csecsemő, férfi, élettelen női holttest is esett már nemi erőszak áldozatául – a hüvely nedvesedése egyáltalán nem szükséges a behatoláshoz.
Tény2: A nők – a férfiakkal ellentétben – sosem tanulják meg testüket megvédeni és szükség esetén fegyverként felhasználni, ezért a veszélyhelyzetre sokszor teljes bénultsággal és lefagyással. A szexuális helyzetet vagy aktust mélyen ellenző nőn azonban nem segít, ha lebénul – bénultsága könnyen magyarázható nőies önalávetésnek.

Tévhit: A nemi erőszak spontán módon történik. A férfi nem tehet róla. Az ösztönei erősebbek nála.

Tény: Az erőszakos nemi közösülések több mint 80%-a részben vagy egészében előre megtervezett, és az esetek jelentős részében az áldozat otthonában vagy otthonának közelében történik, és az elkövető az áldozat számára ismert személy.

Tévhit: A férj nem követhet el erőszakot a feleségén. A házassággal egy asszony azt is vállalja, hogy bármikor eleget tesz házastársi kötelességének.

Tény: A nőnek a házasságon belül is joga van nemet mondani. A házasság állapota senkit sem foszt meg sem alapvető emberi, sem állampolgári jogaitól. 1997 óta Magyarországon a házasságon belüli nemi erőszakot a törvény is bünteti.

Tévhit1: A nemi erőszak este, sötét utcán történik. Az elkövető idegen férfi.
Tévhit2: Nincs mit tenni. A legjobb, ha a nők nem járkálnak egyedül.

Tény: A legtöbb nemi erőszak az áldozat otthonában, illetve otthonának környékén történik, az elkövető pedig az esetek túlnyomó többségében az áldozat ismerőse vagy rokona.

Tévhit: Jobb az otthon biztonságos falai mögé húzódni, és nem kísérteni a sorsot.

Tény: Az otthon messze a nem a legbiztonságosabb hely. A legtöbb nemi erőszak az áldozat otthonában, illetve otthonának környékén történik. Az elkövető az esetek túlnyomó többségében az áldozat ismerőse vagy rokona.

Tévhit: A legtöbb nemi erőszakot cigány férfiak követik el fehér nők ellen.

Tény: A legtöbb nemi erőszak azonos faji hovatartozásúak között következik be. Az erőszakosság mértéke és gyakorisága minden etnikai csoportban és minden társadalmi-gazdasági szinten hasonló.

Tévhit: Nem kell a múlton annyit rágódni. A nemi erőszakot is el kell felejteni, és tovább kell lépni.

Tény: A nemi erőszakot elkövetők 87 százaléka fegyvert hord magánál, vagy bántalmazással, esetleg gyilkossággal fenyegeti áldozatát. A nemi erőszak során a legtöbb nő attól fél a legjobban, hogy a támadó megcsonkítja vagy megöli. Ez az élmény sok nő további életformájára meghatározó hatással van, a rettegés mindennapjainak részévé válik. Megfelelő szaksegítség híján a lelki erőszak okozta sérülések évekkel azután is megmaradnak, hogy a testi sebek már begyógyultak.

Tévhit: Ha egyszer feltámad a vágy, a férfinak muszáj kielégülnie.

Tény: Senkinek nincs joga, hogy egy másik ember testét annak akarata ellenére puszta tárgyként és testnyílásként használja. Mindenki felelős a saját nemi vágyai erőszakmentes kielégítéséért. Ha csakis a kielégülés a cél, akkor erre más olyan lehetőség is van, amelyekhez nem szükséges egy nő jelenléte.

Tévhit: A legtöbbször nem is történik erőszak, csak a nő meggondolta magát, vagy bosszúból vádaskodik.

Tény: A nemi erőszak miatti hamis bejelentések aránya körülbelül 2-2,5% – nem több, mint a többi bűncselekmény esetében.

Tévhit: Ma már mindenhol kapható gázspray, ami biztonságot nyújt.

Tény: Mivel a legtöbb nemi erőszak az áldozat vagy az áldozat partnerének az otthonában történik, a nőknél nincs gázspray vagy más önvédelmi fegyver. A nő leghatékonyabb fegyvere a saját teste. A női önvédelmi tanfolyamokon egyszerű, ugyanakkor hatásos védekezési technikák sajátíthatók el.

Tévhit: Nem lehet erőszakról beszélni, ha az áldozat nem védekezett.
Tény1: Egy szexuális támadás életveszélyes is lehet; a legfontosabb az adott helyzetben az, hogy az áldozat túlélje. Egy rablótámadás során is ritka, hogy az áldozat megpróbálna ellenállni, mégsem feltételezi róla senki, hogy önszántából vált meg értékeitől.
Tény2: A női szocializációnak nem része az aktív önvédelem képességének megtanulása. A nők a támadáskor sokszor egyszerűen lefagynak, ám ez nem jelenti azt, hogy nem akartak védekezni, vagy beleegyeztek volna a közösülésbe. Az Európai Unió ajánlása szerint a nemi erőszak bűncselekmény megállapításának kritériuma nem az alkalmazott erőszak mértéke, hanem a nő beleegyezésének hiánya kell hogy legyen.

Tévhit: Az a nő, aki becsípett vagy drogozott, gyakorlatilag beleegyezett a szexbe.

Tény: A döntésképtelenség nem azonos a beleegyezéssel, hiszen egy kiszolgáltatott, öntudatlan emberrel való szexuális kapcsolat lehetetlenné teszi a tudatosságot és a kölcsönösséget.

Szexuális zaklatásnak számít minden olyan szexuális vagy romantikus közeledés és megnyilvánulás, ami sértő, zavaró, megalázó vagy ellenséges közeget teremt az áldozat számára. Szexuális zaklatás történhet többek között az utcán, iskolában, munkahelyen, buliban, táborban; elkövetheti egy-egy személy vagy egy egész csoport is.

Típusai:

• szóbeli: például szexuális tartalmú vicceket mesélni valakinek; megjegyzéseket, beszólásokot tenni; nem kívánt bókokat mondani;
• testi: például lerántani valakiről a ruhát, zavarba ejtő módon megérinteni, elállni az útját a folyosón;
• vizuális: például szexuális gesztusokat tenni, pornográf képeket küldözgetni vagy ilyen tartalmakat közszemlére tenni;
• pszichológiai: például tolakodóan ”udvarolni”, szexuális tartalmú vagy vetkőzős játékokat kezdeményezni, a másik szexuális életéről faggatózni, illetve olyan légkört teremteni, amelyben „ciki” nem részt venni az efféle beszélgetésekben vagy játékokban;
• ”valamit valamiért”: például jobb jegyet kínálni tanárként egy diáknak, ha az lefekszik vele; vagy főnökként kirúgással fenyegetni egy alkalmazottat, ha az nem hajlandó „szexisen” öltözködni.

A szexuális zaklatást sokszor nem vesszük elég komolyan, pedig nagyon káros az áldozatra és az egész közösségre nézve. Ha ilyet tapasztal, joga van nevén nevezni, tiltakozni ellene, beszélni róla másokkal, és védelmet kérni. Nem kell egyedül megbirkózni vele: fogjon össze azokkal, akik szintén elszenvedői a zaklatásnak. Tegyen panaszt!

További információk a szexuális zaklatásról, pszichológiai következményeiről, jogi megítéléséről és a zaklatás elleni hatékony fellépésről itt található.

A következőkben azokról a helyzetekről adunk részletesebb információt, ahol a nőket, lányokat ismerősük vagy randi partnerük tesz szexuális erőszak áldozatává. Randierőszaknak azt nevezzük, amikor a szexuális erőszakot egy randevún, vagy ahhoz hasonló körülmények között egy (potenciális) romantikus / szexuális partner követi el. Ennél eggyel tágabb kategória az ismerős által elkövetett szexuális erőszak, amikor az elkövető az áldozat ismerőse, például kollégája, barátja, ismerőse, edzője, fogorvosa, stb. Ezt a két fogalmat a közbeszédben gyakran szinonimaként használják. A szexuális erőszakok kb. 80%-át olyan elkövető követi el, akit az áldozat ismer. A RAINN statisztikája alapján a szexuális erőszak elkövetők 39%-a tartozik az ismerős kategóriába, 33% pedig a nő partnere vagy volt partnere. 

Az ismerősök által elkövetett erőszakcselekményekben az a közös, hogy a szexuális erőszak traumája mellett megjelenik benne az árulás traumája is: az elkövető olyasvalaki, akiben a nő korábban valamennyire megbízott és az az ember ezzel a bizalommal élt vissza. A hétköznapokban sokan nincsenek tudatában, de számtalan olyan helyzet adódik, amikor megbízunk egy embertársunkban, rábízzuk magunkat. Ovoshoz megyünk, szórakozunk a barátainkkal, taxiba ülünk, magánórán tanulunk és még millió más olyan helyzetbe kerülünk, ahol egy rossz szándékú ember visszaélést követhet el. Ha mindenáron megpróbálnánk elkerülni ezeket a helyzeteket, egész nap ülhetnénk egyedül a lakásban. Sokan vannak, akik ennek ellenére a bűncselekmények áldozatát hibáztatják, pedig  sosem az áldozat hibája, hanem az elkövető döntése, hogy visszaél a másik bizalmával, a helyzettel, és szexuálisan bántalmazza a másikat.

A szexuális erőszak áldozatainak túlnyomó többségét a nők és a gyerekek teszik ki. Ezt azért is fontos kiemelni, mert a veszélyeztetettségükhöz hozzájárul, hogy a nőkre (és különösen a gyerekekre) nagyon erős társadalmi nyomás nehezedik, hogy minden körülmények között legyenek udvariasak és vessék magukat alá mások akaratának. Nem mondhatnak nemet, nem védhetik meg a határaikat, mert akkor kivívják mások haragját. A nőknek és lányoknak pedig egyszerre kell megfelelniük annak, hogy legyenek “erényesek” és ne akarjanak szexuális életet élni, és annak, hogy legyenek bevállalósak, mert különben a férfiak “tovább állnak”. A nők legfőbb értékét a mai társadalomban (is) gyakran a megjelenésük jelenti, illetve az, hogy a férfiak számára mennyire vonzóak. Ha nem felelnek meg az elvárásoknak, mások gúnyolják őket, vagy szinte láthatatlanokká válnak, semmibe veszik őket.

A következőkben tipikus helyzeteket fogunk leírni annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akiket ilyen helyzetekben ért bántalmazás. Fontos, hogy érezzék, nem ők felelősek a történtekért, hanem az elkövető. Ki fogunk térni arra is, hogy a bántalmazó miket tesz azért, hogy a helyzetet úgy alakítsa és a (leendő) áldozatot előkészítse arra, hogy elkövethesse a bűncselekményt. Emellett írunk arról is, hogy általában milyen speciális nehézségeket tapasztalnak az adott erőszaktípus esetén az áldozatok.

Randioldalon vadászó férfiak

Egyes férfiak a különböző online randioldalakat, randiappokat használják arra, hogy nőkkel úgy tudjanak ismerkedni, hogy közben magukról minél kevesebb információt kelljen kiadniuk. Eltitkolják a kilétüket, hazudnak fontos dolgokról, amik alapján később a nő be tudná őket azonosítani. Gyanús lehet, hogy ha az illetőt nem lehet megtalálni a különböző közösségi oldalak egyikén sem. Az online, vagy telefonos / videós beszélgetés alapján kialakulhat olyan benyomás, hogy valakit jól ismerünk, miközben még sosem találkoztunk vele az életben. 

Része lehet egy bűncselekmény előkészítésének, ha a férfi ragaszkodik hozzá, hogy autóval vigye el a partnerét a randevú helyszínére (vagy onnan haza). Illetve az is, ha olyan helyszínre javasolja a találkozót, ami kihalt, vagy várhatóan csak ketten lennének, vagy úgy alakítja az eseményeket, hogy ilyen helyzet álljon elő. 

Természetesen nem minden ilyen ajánlat esetében van szó arról, hogy a férfinak rossz szándékai vannak. Az például fontos jelzője a férfi szándékainak, hogy mennyire hajlandó a nő igényeit figyelembe venni: például, ha a nő nem akarja, hogy hazavigye, akkor elfogadja-e a nem-et, vagy tovább erősködik? Illetve a legfontosabb, hogy a nő hogy érzi magát: ha a férfi jelenléte kellemetlen, rossz érzés uralkodik el a nőn, akkor nem kell udvariasnak lennie, távozhat egy randevúról. Ha a férfi fizette a vacsorát, az sem jogosítja fel őt arra, hogy később szexuális tevékenységeket várjon el “cserébe”.

Ilyen helyzetben különösen nehéz szokott lenni az áldozatoknak, hogy megjelent az életükben valaki, akiben valamennyire megbíztak, akivel kapcsolatban akár romantikus elképzeléseik voltak, és ezzel a bizalommal és reménnyel élt vissza a férfi. Ilyen esetek után az áldozatok gyakran találkoznak az áldozathibáztatással, hogy miért találkozott egy “ismeretlennel”, miért nem volt óvatosabb. Fontos tudni, hogy a döntés az elkövetőé, hogy megtámad-e valakit. Ő az, aki a hibás és nem a nő, aki partnert szeretne, ismerkedni, vagy szórakozni akar. Ezekhez a tevékenységekhez mindenkinek joga van. Senkitől nem várható, hogy minden helyzetben felismerje, ha valaki rosszat akar neki. Ha egy férfit kirabolnak hazafelé az utcán, senki sem kérdezi tőle, hogy miért volt nála pénztárca, vagy miért sétálgatott az utcán sötétedés után. 

Bulikban vadászó férfiak

A bulikat, legyenek azok nyilvános események, vagy házibulik, gyakran a szórakozás mellett egyes férfiak felhasználják arra, hogy szexuális bűncselekményeket kövessenek el. Az, hogy valaki bulizik, szórakozik, alkoholt vagy drogot fogyaszt önszántából, nem jogosít fel mást arra, hogy bántsa az adott személyt. Sőt, súlyos büntetési tétellel kell szembenéznie az elkövetőnek, ha az áldozat akaratnyilvánításra képtelen állapotát használta ki. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert sokan ilyen esetekben is az áldozatot hibáztatják, amiért nem védte meg magát, vagy éppen, hogy kihívó viselkedésével előidézte az erőszakot, pedig még ha meztelenül menne is ki egy nő az utcára, akkor sem lenne senkinek sem joga őt megerőszakolni.

Az elkövetők (a szexuális erőszak elkövetői épp úgy, mint a családon belüli bántalmazás elkövetői) egyfajta jogosultságtudattal élnek: úgy gondolják, hogy nekik joguk van a szexhez, azzal, akkor, és úgy, ahogy ők szeretnék. Nem veszik figyelembe a másik akaratát, igényeit, hanem erőszakkal, vagy manipulációval elérik, hogy az történjen, amit ők szeretnének.

Ehhez bulikban gyakran veszik igénybe például az alkohol (vagy drogok) segítségét: leitatják, vagy bedrogozzák a kiszemelt áldozatot, hogy utána ne tudjon ellenállást tanúsítani. Az is előfordul, hogy a nő tudta nélkül ún. randi-drogot tesznek az italába, aminek a hatására a nő később is nagyon nehezen, vagy alig emlékszik rá, hogy mi történt, öntudatlan állapotba kerül és másnap, csak a helyszínből, testi tünetekből sejti, hogy valami nagy baj történhetett.

Ezekben az esetekben az áldozatok számára általában a fizikai sérülések mellett két dolog szokott különös nehézséget okozni. Egyrészt az áldozathibáztatás, amivel találkoznak, ami az ő viselkedésüket teszi meg az erőszak okává, az elkövető döntése helyett. A másik pedig az, hogy nem pontosan emlékeznek rá, hogy mi történt, ami külön stresszt és bizonytalanságot okoz. Ilyen esetben különösen fontos, hogy az áldozat minél hamarabb keressen fel szakorvost és vizsgáltassa meg magát, illetve vegyen részt nemi betegség szűrő vizsgálatokon. Ezekről a teendőkről, fontos lépésekről részletesen lehet olvasni ebben a rövidebb és ebben a hosszabb anyagunkban.

Más férfiak pont a nők önvédelmi stratégiáit használják ki és például felajánlják, hogy hazakísérik, vigyáznak rá, hogy náluk aludhat. Ilyenkor inkább a manipulációt használják, hogy elérjék, amit akarnak: én szívességet tettem neked (pl. megengedtem, hogy itt aludj), most te jössz. Ez a stratégia néha olyan felőrölő az áldozat számára, hogy inkább úgy dönt, hogy “essünk túl rajta”, mert nem akar “jelenetet rendezni”, megbántani azt, aki épp szívességet tett neki. Fontos tudni, hogy a hazakísérésért, vagy a kedvességért cserébe nem jár szex, és aki ilyet állít, az manipulálni próbál. A szex akkor nem erőszak, amikor mindkét fél önként és lelkesen vesz részt benne elejétől a végéig. Ha az egyik fél valójában nem akarja a szexet, akkor a másik fél nem erőltetheti rá. 

Egyes férfiak pedig a beleegyezéses szexuális tevékenységet viszik egy lépéssel tovább, amibe az áldozat már nem egyezett bele. Ilyenre példa, hogy a nő beleegyezett a csókolózásba, vagy a pettingbe, de a férfi lenyomja a fejét és orális szexre kényszeríti. Egy másik példa lehet, hogy a nő beleegyezik a szexbe, de a férfi a szex közben, a nő tudta nélkül, lehúzza az óvszert. Ezek az esetek ugyanúgy erőszaknak számítanak, hiszen a beleegyezés nem jelent jóváhagyást minden jövőbeli szexuális cselekményre, hanem folyamatosnak, önkéntesnek és lelkesnek kell lennie. 

Ha az áldozatot manipulációval veszik rá a szexre, egyes esetekben különösen nehéz lehet számára, vagy sok ideig eltarthat, mire azonosítani tudja, hogy erőszak történt vele. Előfordulhat az is, hogy ismerve a társadalom áldozathibáztató szólamait, ő is önmagát hibáztatja, hogy miért nem tiltakozott erőteljesebben. Legtöbbször az áldozatoknak jó oka van rá, hogy nem tudnak még egyértelműbben tiltakozni, félnek, kiszolgáltatottak és tartanak a következményektől. Illetve az is közrejátszik, amire már korábban is utaltunk, hogy előkészíti őket az erőszak eltűrésére a nőkre és gyerekekre nehezedő folyamatos nyomás, hogy engedelmeskedniük kell és rendelkezésre kell állniuk.

Sorozatos elkövetők

Vannak olyan elkövetők is, akik az egész életüket úgy alakítják, hogy rendszeresen lehetőségük legyen szexuálisan zaklatni nőket. Ehhez tipikusan választanak egy olyan foglalkozást, ahol hatalmat gyakorolhatnak másokon, vagy bizalmi szerepbe kerülhetnek és ahol van lehetőség nőkkel kettesben lenniük. Ilyen típusú elkövetők közül buktak le a #metoo során néhányan, például Harvey Weinstein, Jeffrey Epstein, Larry Nassar, Marton László és még sokan mások. Ezek az emberek profik a manipulációban és abban, hogy olyan helyzeteket teremtsenek, ahol az áldozatok nem tudnak segítséget kérni. Igyekeznek úgy választani az áldozatukat, hogy az tőlük valamilyen módon függő helyzetben legyen, vagy valamilyen más okból eleve kiszolgáltatott legyen (például nincsenek szoros barátai, szüleire nem számíthat, szegénységben él, stb.), mert így csökkentik a lebukás veszélyét. 

Az áldozatok számára ilyenkor a magára maradottság érzése, és a traumával való egyedüli megküzdés szokott a legnehezebb lenni. Fontos lehet tudni, hogy az ilyen férfiak gyakran nagyon sok másik nőt is bántanak, így jó eséllyel lehet más áldozatokkal összefogni és egymást támogatni a nehézségekben.

Zsarolás, fenyegetés

A digitális eszközök, okostelefonok elterjedése sajnos nagyban megkönnyíti azt, hogy nőkről, vagy intim aktusokról bántalmazó férfiak rossz szándékkal felvételt készítsenek. 

Ahogy írtunk részletesen erről a témáról az online erőszak és a bosszúpornó kapcsán is, sajnos nem csak partnerek élhetnek vissza nőkről készített intim felvételekkel. A bármilyen módon elkészített, vagy megszerzett képeket, videókat ezek a férfiak felhasználják arra, hogy a nőt zsarolással szexre vagy másra kényszerítsék, például azzal fenyegetőznek, hogy a képeket feltöltik az internetre, elküldik a nő ismerőseinek, családtagjainak, vagy a munkahelyére.

A randierőszak és az ismerősök által elkövetett erőszak hatása az áldozatra

A szexuális erőszak súlyos hatással van az elszenvedőjére. Az erőszak okozhat fizikai sérüléseket, vagy nemi betegséget kaphat el az áldozat, esetleg terhes is lehet. Az erőszak érzelmi hatásai is nagyon felkavaróak, az áldozat érezheti magát kontrollvesztettnek, sérülékenynek, sokkosnak, lehet dühös, szomorú, félhet. Később is küzdhet alvás- vagy evészavarral, lehetnek emlékbetörései, rémálmai, szoronghat, vagy tagadhatja az átélteket. Mindezek mellett megjelenhet a szégyen, a bűntudat és az undor érzése is. Ezek az érzések mind normális reakciók egy abnormális helyzetre. Közvetlenül a trauma után az áldozatok 94%-a tapasztal hasonló tüneteket és 30%-uknál ez hónapok múlva is fennáll (a RAINN statisztikája szerint). Ha ezek a tünetek hónapokig fennállnak, akkor beszélhetünk poszttraumás stressz zavarról.

Ami ezekben a speciális helyzetekben nehezítheti az áldozatok dolgát, hogy az elkövetővel valamilyen kapcsolatban állnak, akár megbíztak benne, az elkövetőnek pedig sokszor van rá módja, hogy az erőszak felelősségét az áldozatra tolják (pl. “te is akartad”), vagy az egészet bagatellizálják (pl. “ez egy semmiség volt”). Ráadásul ilyenkor a másokba és a világba vetett bizalom is sérül, hiszen ha egy bizalmi személy ilyet megtehet, akkor hogy lehet más emberekben egyáltalán megbízni?

Ezekről a hatásokról, érzésekről részletesen ír a Szexuális erőszak című ingyenes kiadványunk. 

Mit tudok tenni a megelőzés érdekében?

A különböző helyzetekben alkalmazható biztonsági intézkedésekről részletesen ír a már fent is idézett kiadvány gyakorlati tippeket is felsorolva. Emellett  minden nőnek érdemes nagyon kritikusan vizsgálnia azokat az általános üzeneteket, amik arra vonatkoznak, hogy milyennek kell lennie egy nőnek, illetve, hogy mik azok a dolgok, amiket meg kell tennie. Szabad-e hangosan kiállnia a véleménye mellett? Mondhat-e bármilyen helyzetben nem-et? Mindig elérhetőnek kell-e lennie? Csak akkor értékes-e, ha van partnere?

Minden nőnek joga van magát megvédenie, joga van nemet mondania, kilépnie egy kellemetlen helyzetből, vagy akár jelenetet rendezni, ha veszélyben érzi magát. Érdemes sokszor, sok helyzetben gyakorolni az asszertív kiállást önmagunkért, gyakorolni a határaink meghúzását. Végig gondolhatjuk, hogy mennyire fontos a számunkra, hogy mások (például a férfiak, vagy a szüleink) elvárásainak megfeleljünk, amikor ez számunkra veszélyekkel, vagy az integritásunk sérülésével jár. A másik oldalon valószínűleg fogjuk tapasztalni, hogy az asszertivitásunk is nehézségeket, hátrányokat okozhat bizonyos helyzetekben. Ugyanakkor egy fontos, óriási lépést tettünk azért, hogy inkább tudjunk önmagunk lenni és gondoskodni a saját biztonságunkról, ha egyáltalán van erre módunk.

Mit tehetek, ha már megtörtént a baj?

Legmélyebb együttérzésünk minden érintettnek, akit szexuális támadás ért. A RAINN statisztikái alapján minden 6. nő válik élete során szexuális támadás célpontjává. Az őt ért erőszakért semmilyen körülmények között nem felelős az áldozat. 

Első lépésként fontos biztonságba kerülni. Ha megsérült, vagy a hatóságokhoz szeretne fordulni, akkor hívja a 112-t. Ilyenkor jó esetben egy igazságügyi orvosszakértőhöz irányítják, akik megfelelően meg tudja vizsgálni. Bár ez az adott helyzetben nagyon nehéz, fontos, hogy az erőszak megtörténte és a vizsgálat között ne hozza rendbe magát, ne fürödjön le, mert így fontos testi bizonyítékokat tud megőrizni. Hívja fel egy családtagját, barátját, akiben megbízik, hogy legyen kivel beszélnie, legyen aki segít. Ha szeretne beszélni az Önt ért erőszakról, akkor hívja a NANE segélyvonalát ügyeleti időben!

A lépésekről részletesebben olvashat rövid információs anyagunkban.

Forrás: Turn Me On Tanári Kézikönyv

(Hivatkozások forrásai: 58-60. oldalon)

Becslések alapján az internetnek körülbelül egyharmada pornográfia (Dines, 2010, „Things are looking up in America’s porn industry”, 2015). A közel százmilliárd dolláros ipart rengeteg tévhit lengi körül annak köszönhetően, hogy a visszaforgatott nyereség legnagyobb része nem a gyártásba, hanem a terjesztésbe megy, vagyis abba, hogy a pornó népszerű legyen és széles körben elfogadott.

Az egyik tévhit, hogy a pornóipar az emberi szexualitás természetes megnyilvánulása, egy szexuális forradalom része, a fantázia tökéletes felszabadítása. Valójában a pornóipar egyik mozgatórugója, hogy a szexualitásból, a szexuális aktusból árucikket képez. Ezáltal a szexet és az abban résztvevő embereket tárgyként – az árucikk szerves részeként – használja fel. Felszabadítás helyett a pornó valójában egy olyan szexuális kultúrába szoktatja bele a fiatalokat, amely agresszióra és egyenlőtlenségre épül. A pornóipar egyik fő célja, hogy a szexuális érdeklődés megjelenésekor, a felfedezés és a szexuális önismeret kezdetén láthatóvá tegye magát mind a kamasz fiúk, mind a lányok számára.

Adatok a pornóiparról:

• Az internet egyharmada pornó („Mennyit ér a globális pornóipar?”, 2018).
• Az internetes pornó kb. 20%-a gyerekek ellen elkövetett szexuális abúzus (An overview

of the issue, 2019).

• Az összes internethasználó 43%-a néz pornográf tartalmat (The internet porn

“epidemic”, 2010).

• Az internetes keresések 25%-a pornóval kapcsolatos (Live presentations, 2019).
• A pornó 97 milliárd dolláros iparág („Things are looking up in America’s porn industry”,

2015).

• Az ipar fő célcsoportja a 12 és 17 év közötti fiúk (eChildhood, 2016a).
• Az átlagéletkor, amikor a fiúk elkezdenek pornót fogyasztani, világszinten 9 és 11 év

között van (eChildhood, 2016b).

• Minden tizedik 12-13 éves aggódik, hogy rá van szokva a pornóra (Martellozzo, E. és

Monaghan, A., 2018).

• A pornót néző kiskorúak esetében nagyobb az esélye annak, hogy maguk is szexuális

tartalmú videó készítésében vegyenek részt (NSPCC, 2019).

• 10-ből 7 gyerek látott már akaratlanul online pornót (eChildhood, 2016b).
• A legjobbra értékelt pornójelenetek tartalmi elemzése azt mutatja, hogy közel 90%-uk

tartalmaz agresszív cselekedetet, amelyben az elkövetők 70%-a férfi, az áldozatok

majdnem 95%-a nő (Hald, Malamuth, és Yuen, 2010).

• A pornóiparban a nőket átlagosan 3 hónapig használják, mielőtt megválnának tőlük

(Bauer és Gradus, 2015).

2015 legkeresettebb szava a Pornhub keresőjében a tini volt (Pornhub’s 2015 year in

review – Pornhub insights, 2016).

MIÉRT KÁROS PORNÓ?

A pornó hatása a szexualitásra és az erőszakra

A terjeszkedő pornóipar egyre inkább formálja a társadalom, és ezen belül a mostani fiatal generáció elképzelését arról, hogy mit nevezünk szexnek, vagy hol kezdődik az erőszak. A pornóipar úgy szoktatja be a fiúkat a férfi-szerepbe – melynek lényege, hogy ők uralkodnak, és joguk van erőszakot alkalmazni annak érdekében, hogy megkapják, amit akarnak –, hogy vegyíti az izgalmi állapotot a nemi erőszak és a fizikai fájdalom látványával. Így egyszerre vált ki vágyakozást és undort, izgatottságot és szégyenérzetet. Erotizált erőszaknak teszi ki a gyerekeket, amit azoknak nincs alkalmuk felnőttek segítségével feldolgozni, hiszen a pornó, akárcsak a szex, tabu a legtöbb felnőtt-gyerek kapcsolatban. A lányokat pedig ugyanez az erotizált erőszak arra tanítja, hogy testi-lelki jólétük, önrendelkezésük, önérvényesítésük és a szex egymást kizáró fogalmak.

Az erőszak és hatalommal való visszaélés erotizálása láthatatlanná teszi az erőszakot és a visszaélést, és ezzel arra szocializál, hogy az erőszak hétköznapivá váljon a szexuális kapcsolatokban. Mivel ahhoz, hogy egy fuldokló nő látványa orgazmust okozzon, és ne tiltakozást váltson ki belőlük, a nézőnek hatalmas érzelmi távolságra van szüksége attól, amit lát, tehát az erőszak áldozatától. A pornó fogyasztása a tartalom puszta befogadásával, nagy hatékonysággal és gyorsan érzéketlenít az erőszakra. Ez az érzéketlenítő folyamat nagyon nehezen helyrehozható károkat okoz az empátiára és az intimitásra való képességben.

A pornó bizonyítottan növeli a fiúknál az agresszív, uralkodó viselkedést, normalizálja a kényszer és az erőszak alkalmazását, csökkenti az empátiát nemi erőszak áldozatai iránt, a nőkkel szemben negatív hozzáállást alakít ki, valamint elégedetlenséget okoz a női partner kinézetével és „teljesítményével” kapcsolatban (Tandon, 2018). A tinédzser és fiatal felnőtt lányoknál a „pornós” megjelenésre való törekvés testkép- és étkezési zavarokat okoz, erős megfelelési kényszert és internalizált tárgyiasítást idéz elő.

A pornóban szereplő lányokat menedzsereik és producereik addig alkalmazzák, amíg testük el nem használódik, vagy lelkileg már nem bírják. Általában a testi, vagy lelki törés után megválnak tőlük. Az iparban alkalmazott nők gyakori sérülései közé tartozik a végbélnyílás, a torok, a hüvely és a szem chlamydia- és gonorrhoea-fertőzése, a torok székleteredetű fertőzése, a végbél elöregedése, a szem fertőzéses megbetegedése. A prostitúcióban és a pornóban használt nők nagyobb mértékben szenvednek poszttraumás stressz-zavartól, mint a háborús veteránok. (Jamieson és Kate, 2017; Lewis Herman, 2011).

A pornókultúra

Az ipari befolyásnak az eredménye az is, hogy a reklámipar, a zeneipar, a filmipar és a szépségipar egyre pornográfabb tartalmakkal folytat marketinget, tovább normalizálva a hiperszexualizált alá-fölérendeltségi viszonyt nők és férfiak között Ezt nevezzük pornókultúrának.

A pornókultúrában a fiúk már azelőtt, hogy megtanulnának beszélni, olyan nők képeivel vannak körülvéve, akik úgy tűnnek, mintha felajánlkoznának a rájuk tekintő férfinak. A köztereken, a médiában és a kultúra legtöbb területén a pornóipar üzeneteinek hatására hiperszexualizált tartalmakkal találkoznak a gyerekek. Ahhoz, hogy a gyerekek lássák ezeket a tartalmakat, nem szükséges felmenni a pornóoldalakra. Pornófogyasztás nélkül is belekényszerülnek az őket körülvevő kultúrába, és igényeik, szokásaik nagy eséllyel ahhoz fognak igazodni. Ezért az a tanács, hogy aki nem szereti a pornót, az ne nézze, olyan megoldás, mintha a légszennyezés áldozatainak azt javasolnánk, hogy ne vegyenek levegőt.

A pornó üzenete a szexről

A pornó szexről alkotott általános üzenetei az alábbiakban foglalhatók össze:

• A nők mindig lelkesen készen állnak a szexre.
• A szex teljesítmény (a legnagyobb, a leghosszabb, a legdurvább stb.).
• A szex hatalmi viszony.
• A hatalmi viszony is szexualizálható.
• A szexben a női test a férfi orgazmusához szükséges eszköz, ezért normális, ha közben a

nő teste sérülést szenved el.

• A szex fő célja a férfiak kiszolgálása.

(PATENT, 2019)

A fiatal lányok behálózása a pornóba

A pornókultúra nagyon megkönnyíti a pornó producerek munkáját, ha fiatal lányokat és nőket akarnak becserkészni pornóban való szereplésre. Egyre több lány fogyaszt egyre korábban már pornót, illetve a popkultúra elpornósodása is már korán arra szocializálja őket, hogy a saját degradálásuk szexualizálása, illetve a fizikai és szexuális erőszak normális része az életnek. Ezen kívül a pornóipar előszeretettel hangoztatja azt a mítoszt, hogy a pornószínésznők boldogan és gazdagon élnek a munkájuknak köszönhető jólétben. A színésznők testi és lelki épségére gyakorolt iszonyatos károkat, a szexuális úton terjedő betegségek gyakoriságát, a poszttraumás stresszt, és az általános dehumanizálást az ipar gondosan titkolja. Megfelelő és elérhető szexuális edukáció hiányában pedig sajnos a pornóipar tölti be a szexualitásról való felvilágosítást. 

Bár vannak nők, akik azt mondják, hogy önként választotta a pornóban való szereplést – egyrészt nagyon sok nő esetében ez egyáltalán nincs így és rengetegen emberkereskedelem áldozataiként kényszerítették őket erre -, a forgatásokon már nekik sincs beleszólásuk nincs abba, hogy mi fog történni velük. A producer vagy a pornóoldal tulajdonosa dönt a jelenet tartalmáról, tehát egyáltalán nem nevezhető ez egy konszenzuális, vagyis beleegyezésen alapuló helyzetnek. Ha a forgatás közben mond nemet egy nő valamire, amiről korábban nem volt szó, gyakran elveszíti a neki járó fizetést és persze félhet, hogy a jövőben nem kap majd másik szerepet, mert elterjed róla, hogy “problémás”. 

A lányok és nők kényszerítése vagy behálózása pedig nem feltétlenül úgy néz ki, mint azt a filmekből elképzeljük: nem feltétlenül a fejükhöz fegyvert fogva rabolják el őket az utcáról, hanem gyakran az egész ártatlannak tűnő ajánlatokkal kezdődik, például egy szimpla fotózással, vagy modellmunka ajánlattal, amely során aztán egyre tovább és tovább feszegetik a határokat, egyre szexualizáltabb légkört teremtve és egyre inkább szexuális beállításokba nyomva bele az áldozatot. Az elején még akár megerősíthető is lehet egy ilyen élmény a lány számára, aki egy fotózás során azt hallja talán életében először, hogy milyen szexi és csinos, mennyire fog tetszeni a férfiaknak. Mivel a lányok úgy nőnek fel, hogy elsősorban a külsejük alapján értékeli őket a társadalom, eleinte lelkesíteti is őket egy ilyen lehetőség, és csak akkor veszik észre, hogy mekkora károkat is okozott, amikor már rég mélyen benne vannak az iparban és rávették őket a legdegradálóbb jelenetekre is.

Egyes producerek kifejezetten keresik a naiv, szeretetre vágyó vagy bántalmazó otthonból, párkapcsolatból menekülő, pénzügyileg és lelkileg kiszolgáltatott lányokat, és elhitetik velük, hogy valóban szerelmesek és gondoskodó partnerek lesznek számukra – és míg ez a lányok számára valódi szerelem, a behálózónak ez pusztán üzleti stratégia. A közösségi médiának és online randiappoknak köszönhetően az ilyen módokon visszaélni akaró férfiak rendkívül könnyen hozzáférnek fiatal lányokhoz az utóbbi években, így kifejezetten veszélyes is lehet a fiatal lányok számára, ha ismeretlen férfiakkal kezdenek online beszélgetésbe. Külön figyelmet érdemel az a jelenség is, hogy a tartalmak gyártását újabban simán elvégeztetik a szereplőkkel is, hiszen egyre több lányt vesznek rá egyre könnyebben arra, hogy magukról készítsenek pornográf képeket vagy videókat, amelyet vagy ők maguk osztanak meg, vagy a behálózó partner vagy férfi osztja tovább. 

Abba sincs beleszólásuk a szereplőknek, hogy mi történik a róluk készült felvétellel. Tehát ha meggondolták magukat, vagy később megbánták, hogy belementek egy pornófilm jelenetbe, nincs kontrolljuk a felvétel sorsa felett, nem tudják megsemmisíteni vagy leszedni az internetről ezeket a tartalmakat. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg tartalomgyártó és terjesztő egyáltalán nem is törődik azzal, hogy a platformjára feltöltött anyag szereplője egyébként beleegyezett-e vajon a forgatásba és a film publikálásába, így simán előfordul, hogy konkrét nemi erőszakot töltenek fel ezekre a site-okra. 

Magyar nyelvű cikkek a pornóról:

Miért kell leszámolni a pornóval?

A pornó nem szex. A pornó erőszak.

Az amatőrpornó aranykorát kozta el a koronaválság

Megdöbbentően sok kiskamasz készít magáról pornográf felvételeket

Weboldalak a témában:

Turn Me On (magyar nyelvű oldal szexuális edukációról)

Culture Reframed 

Fight The New Drug

Könyvajánló:

Rachel Moran: Kifizetve (magyar nyelven elérhető a Közkincs Kiadónál)

Gail Dines: Pornland

Kathleen Barry: Female Sexual Slavery

Filmajánló: 

Hot Girls Wanted