Az EMK a következőképpen épül fel:

1. A helyzet leírása: Az aktuális helyzet lehető legobjektívebb leírása. (Ki mit csinált/mi történt pontosan?) Kerülendő az olyan általánosító kijelentések használata, hogy „te mindig…”, „te soha…”.

Példahelyzet: Marci már nagyon szeretett volna Andrissal találkozni, aki azonban az utóbbi időben szinte teljesen elérhetetlen, és hanyagolja Marcit. Végre sikerült megegyezniük, hogy elmennek fagyizni, de az utolsó pillanatban Andris azt is lemondja. Az EMK-t használó Marci így írja le a helyzetet Andrisnak: „Múltkor megígérted, hogy eljössz velem fagyizni, de aztán az utolsó pillanatban lemondtad, mert az új barátnőd bejelentkezett. Emiatt feleslegesen jöttem be a belvárosba.”

2. A helyzet által kiváltott hatás:

Érzés: Milyen érzést keltett ez bennem? Az érzések jellemzően egy szóval kifejezhetőek. Az énközlések használata javasolt. Pl. szomorú/elkeseredett/dühös/értetlen lettem, féltem, megkönnyebbültem, örültem, elhagyanyagoltnak éreztem magam.

Gondolat: Milyen gondolatokat keltett ez bennem? A gondolatok jellemzően bonyolultabban fejezhetőek csak ki az érzésekhez képest. Itt is fontos az énközlések használata. A példahelyzetben szereplő Marci így osztja meg, hogy milyen hatással volt rá, hogy Andris lemondta a találkozót: „Arra gondoltam, hogy az új barátnőd mellett talán már nem is lesz időd rám a jövőben.” Marci érzések és gondolatok kombinációja is használhatja, amikor a hatásról beszél „Rosszul esett, mert nagyon vártam, hogy elmondhassam a legújabb fejleményeket Anitával kapcsolatban.”

3. Szükséglet: Mire lenne szükségem, hogy az érzéseim/gondolataim megváltozzanak? Jó megoldás lehet így kezdeni a mondatot: „Arra lenne szükségem…” és azzal befejezni, ami oda illőnek érződik. A példahelyzetben szereplő Marci ezt mondja: „Arra van szükségem, hogy tudjam, még mindig fontos vagyok neked, mint barát.” Marci úgy is megfogalmazhatja a szükségletét, hogy az független legyen Andristól: „Arra van szükségem, hogy a barátaimmal megbeszélt időpontok kölcsönösen fontosak legyenek mindkettőnknek.”

4. Kérés: Mit kérek tőled? A kérés lehetőleg legyen konkrét és teljesíthető. Kerülendők az olyan kérések, amit, amit lehetetlen vagy nagyon nehéz megadni, illetve a mindig és soha szavak is (pl. „soha többet ne mondd le a találkozónkat”).

A példában szereplő Marci kérésképp a következőt fogalmazza meg: „Kérlek, kezeld fontosnak, ha megbeszéltél velem egy találkozót.”

Mire lehet használni és mire nem?

Ahogy fentebb is említettük, az EMK alkalmas:

• negatív visszajelzések keretezésére
• változás beindítására egy biztonságos kapcsolatban

Az EMK nem alkalmas:

• bántalmazókkal való kommunikációra
• erőszak, zaklatás, támadás esetén
• idegenekkel való asszertív kommunikáció helyettesítésére

Mi a különbség az agresszív, a passzív agresszív és az asszertív kommunikáció között?

A kommunikációs stílusokat feloszthatjuk aszerint, hogy a beszélő a saját igényeit vagy a másik igényeit helyezi előtérbe, illetve az alapján, hogy mennyire kommunikál agresszív, bántó módon.

Vizsgáljuk meg a különböző stílusokat egy példán keresztül: egy jó ismerőse arra kéri Annát, hogy ossza meg vele az ebédjét, mert neki nincs, otthon felejtette és nincs pénze venni. Annának is szüksége van az ebédre, nem szívesen adná oda.

Az alárendelődő stílusú beszélő a másik igényeit helyezi előtérbe. A példában szereplő helyzetben Anna átadja az ismerősének az ebédet, és a saját étkezését valahogy máshogy oldja meg.

Az asszertív stílusú beszélő a saját igényeit helyezi előtérbe, de közben tiszteletben tartja a másikat, figyel rá, hogy ne bántsa meg. A példában szereplő helyzetben Anna közli, hogy sajnálja, de neki is szüksége van az ebédre, ezért nem szívesen adja oda. Esetleg felajánlja, hogy ad kölcsön pénz, hogy az ismerős tudjon venni magának valamit.

Az agresszív stílusú beszélő a maga igényeit helyezi előtérbe, és közben nem figyel arra, hogy a másikat ne bántsa meg, vagy kifejezetten bántó szándéka is lehet irányában. A példahelyzetben Anna rosszindulatú megjegyzéseket tesz arra, hogy lehet ennyire ostoba az ismerőse, hogy otthon hagyta az ebédjét, és hogy képzeli, hogy ő majd odaadja neki a sajátját.

A passzív agresszív/manipulatív stílusú beszélő a saját igényeit próbálja képviselni, de nem nyílt, hanem rejtett módon, ezért a másiknak nehéz lehet dekódolni, valójában mit gondol és mit szeretne. A példahelyzetben Anna azt mondja, hogy nagyon rosszul sikerült az étel, ezért jobban jár a másik, ha nem kéri. Vagy azt hazudja, hogy igazából már meg is romlott, és titokban eszi meg. Esetleg megígéri, hogy ad belőle, de mielőtt ez megtörténhetne, „véletlenül” befalja az egészet.

Elméletben az asszertív kommunikációs stílus a legjobb, de gyakorlatban nem minden helyzetben működik és célravezetőbb lehet egy másik kommunikációs stílus használata. A passzív agresszív/manipulatív stílusnak negatív a megítélése, de a hatalommal nem rendelkező emberek sokszor kénytelenek ezt használni igényeik képviseletére, mivel nyílt kéréseikre, kommunikációjukra elutasítóan reagál az elnyomó környezet. 

Az asszertív kommunikáció

Az asszertív kommunikációs stílusú beszélő elismeri a másik igényeit, kéréseit, szükségleteit és tiszteletben tartja őt mint személyt, anélkül, hogy úgy érezné, feltétlenül meg kell felelnie neki vagy alkalmazkodnia kell hozzá. Aki ezt a fajta hozzáállást képviselni szeretné a mindennapokban, fontos, hogy tisztában legyen a saját, és mások jogaival. Segít, ha megfelelő mértékű az önbecsülése, és ha képes nyíltan és őszintén kifejezni érzéseit és gondolatait. Ebből következik, hogy az önismeret kulcs az asszertív kommunikációhoz.

Az asszertív kommunikációs stílushoz többféle technika is tartozik, amelyekkel részletesen itt nem foglalkozunk, csak felsorolunk néhányat:

Elakadt lemez technika: ennek lényege, hogy addig kell ismételni a kérést türelmesen, míg kielégítő reakció/válasz nem érkezik rá. Ezt a technikát mutatja be a kommunikációs részben szereplő egyik gyakorlat.

Énközlések (te ilyen vagy olyan vagy helyet én azt gondolom…, engem ez úgy érint…, bennem ez olyan érzést kelt….). Vannak ál-énközlések is, melyek látszólag a beszélőről szólnak, mert úgy kezdődnek, hogy „szerintem…”, „én úgy gondolom…”, stb., de utána a másikról állítanak valamit (pl.: „szerintem te hülye vagy”).

A másik negatív érzéseinek az elismerése az azzal való egyetértés nélkül, vagy anélkül, hogy a beszélő lemondana a saját szempontjairól. Az érzések elismerése nem feltétlenül jelent egyetértést. A fenti példahelyzetet használva, ha Anna ismerőse csalódását fejezi ki, hogy Anna nem adta neki az ebédjét, Anna mondhatja ezt: „Értem, szóval csalódott vagy, hogy nem adtam oda az ebédemet. Sajnálom, hogy nem találtunk mindkettőnk számára ideális megoldást. Nekem fontos, hogy a saját főztömet egyem.”

A másik kritikájának a meghallgatása, az iránti érdeklődés, egyetértés nélkül, vagy anélkül, hogy a beszélő lemondana a saját szempontjairól. A fenti példát használva: „Hallom, hogy azt szeretnéd, ha néha több ebédet hoznék, hogy neked is jusson. Sajnálom, de nekem ez nem fér bele.”

A nemi szerepek és a kommunikációs stílusok

A nemi szerepek úgy kapcsolódnak a kommunikációs stílusokhoz, hogy a társadalom a férfiaktól elfogadhatónak tarta az agresszív és asszertív kommunikációt, míg a nőktől inkább az alárendelődő és a passzív-agresszív/ manipulatív kommunikációs stílus az elfogadott. Ebből adódóan gyakran előfordul, hogy egy férfi agresszív kommunikációs stílusát asszertívnek érzékelik az emberek, míg, ha egy nő asszertíven kommunikál, azt agresszívnek, pusztán azért, mert nem felel meg a nemi szerep alapján elvárt  stílusnak.

A kommunikáció során az érzelemkifejezést is a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások terhelik. Ha egy férfi kommunikál érzelemmel telített módon (például dühösen vagy megtörten), akkor az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy valami nagyon súlyos problémáról van szó, és általában komolyan veszik. Ha azonban egy nő beszél ugyanígy, akkor az érzelmek jelenlétét inkább annak tudják be, hogy a nő instabil, túlérzékeny alkat, és kevésbé veszik komolyan az általa megfogalmazott problémát.

Tanárként, fiatalokkal dolgozó szakemberként nagyon fontos ennek tudatában lenni, hiszen a fiatalok különféle kommunikációs stílusokat próbálgatnak. Bátorítsuk a lányokat az asszertív kommunikációra, és vegyük észre, ha egy fiú agresszíven kommunikál!

További olvasmányok:

Dickson, A. (1989). A teljes jogú nő, avagy a természetes viselkedés kézikönyve. Budapest, Park Kiadó.
Rosenberg M.B. (2001). A szavak ablakok vagy falak – Erőszakmentes kommunikáció. Budapest, Agykontroll Kft.