Helpline

NANE segélyvonal

Nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek

+36 80 505 101

 

Hétfő, kedd, csütörtök és péntek 18-22 óra és szerda 12-14 óra között

Hogyan dolgozzunk csoportokkal

A facilitátorok szerepe a foglalkozás során

A prevenciós foglalkozások vezetőit facilitátoroknak hívják. A facilitálás szó jelentése: „rávezetés a megoldásra; valamely folyamat vagy munka segítése”. Ennek megfelelően a foglalkozás vezetőjének az a feladata, hogy a folyamatot előremozdítsa, a résztvevőket, ha van helyes megoldás, arra rávezesse; anélkül, hogy ezeket a megoldásokat készen átadná, vagy a folyamatot leuralná.

A foglalkozásvezetésnek része a párkapcsolati erőszak szűkebb és tágabb kontextusáról, a nők elleni erőszakról, a nők és férfiak társadalmi helyzetéről rendelkezésre álló tudás átadása, de a résztvevők saját élményein és gondolatain alapuló beszélgetés levezetése, előregördítése is. A facilitátorként teret kell engedni minden résztvevő hozzászólásának, és minél inkább ösztönözni őket egymás kérdéseinek megválaszolására. Ideális esetben – egy aktív csoportban – a facilitátorként arányaiban kevesebbet beszélnek, mint a résztvevők.

A facilitálás során kihívás jelent, hogy gyakran kell reagálni áldozathibáztató attitűdökre, szexista gondolatokra, esetleg erőszakos megnyilvánulásokra is. Fontos, hogy a facilitátor ne ítélkezzen vagy büntesse a foglalkozáson résztvevőket azért, amit mondanak. A büntetés és ítélkezés eredménye, hogy a résztvevők úgy érzik majd, nem lehetnek őszinték, nem beszélhetnek az erőszakkal és társadalmi elvárásokkal kapcsolatos élményeikről, gondolataikról. Szükséges azonban a beszélgetés során világos határokat húzni és erkölcsi állásfoglalást tenni a szexizmussal, az erőszakkal és az áldozathibáztatással szemben.

Ideális esetben a foglalkozásokat két facilitátor vezeti. Miközben az egyikük aktívan levezeti a gyakorlatot, addig a másik segít a praktikus feladatokban, és odafigyel a csoportban megjelenő, kevésbé feltűnő dinamikákra, a résztvevők reakcióira. 

A prevenciós foglalkozások tervezésekor és a gyakorlatok kiválasztásakor figyelembe kell venni mind a facilitátorok nemét, mind a résztvevő csoport nemi összetételét. A férfi és női facilitátorok ugyanis más-más dinamikákat hívhatnak elő a csoportmunka során. 

Ha a foglalkozást egy férfi (is) vezeti, az a lányok és fiúk számára is meghatározó élmény lehet, mivel a fiatalok többsége ritkábban hall férfiakat beszélni a nőket érintő társadalmi egyenlőtlenségről, vagy kiállni a párkapcsolati erőszakkal, szexizmussal szemben. 

A fiú résztvevők egy férfi facilitárral őszintébben tudják megosztani saját élményeiket arról, hogy hogyan érintik őket a társadalom által közvetített maszkulin szerepelvárások.
Egy lánycsoportban azonban egy férfi facilitátor jelenlétében előfordulhat, hogy a résztvevők nehezebben osztanak meg személyes élményeket, vagy zavarba jönnek a szerelemmel, szexszel kapcsolatos témáktól. Egy női facilitátor ezzel szemben elősegíti, hogy bizalmi légkör jöjjön létre és teret kapjanak a párkapcsolatokkal, szexualitással kapcsolatos női élmények. 

A facilitátor semmilyen felállásban ne erőltesse, hogy a résztvevők olyasmiről beszéljenek, amiről nem szeretnének, és már a foglalkozás elején hívja fel a figyelmet a passzolás lehetőségére.

A csoport összetétele

A prevenciós foglalkozások gyakorlatainak és a kapcsolódó háttéranyagoknak fókuszában a lányok és nők társadalmi helyzete, a férfiak és nők közötti társadalmi egyenlőtlenségek, illetve a túlnyomó többségben lányok és nők ellen elkövetett párkapcsolati és szexuális erőszak különböző formái állnak. A folyamatban azok a tapasztalatok és elképzelések is hangsúlyosak, amelyeket a résztvevők a párkapcsolatokkal, intim kapcsolatokkal összefüggésben megosztanak.
Emiatt a foglalkozástervek összeállításakor lényeges szempont a csoport nemi összetétele, a csoport mérete és a csoport tagjainak életkora, valamint társadalmi helyzete. Mindezek befolyásolják, hogy milyen csoportdinamika, milyen kérdések, szükségletek, problémák merülnek fel a foglalkozások során és azt, hogy milyen gyakorlatokat célszerű használni. A következőkben ezekkel a szempontokkal kapcsolatban szeretnénk olyan saját prevenciós munkánk során szerzett tapasztalatokat megosztani, amelyek segíthetik a felkészülést.

A lánycsoport
A patriarchális társadalomban a lányok és a nők ritkán kapnak lehetőséget arra, hogy biztonságban beszélgethessenek az elnyomással és erőszakkal kapcsolatos tapasztalataikról. A lánycsoportokkal való munka során fontos eszköz a közös élmények felismerése és ezek segítségével a nők helyzetének feltárása a társadalomban, illetve a csoport tudatosítása a nők ellen elkövetett erőszak formáival és társadalmi kontextusával kapcsolatban. 

A közös, patriarchátusban szerzett élmények mentén meghatározó kapcsolódási pontok alakulhatnak ki közöttük. Lényeges annak felismerése, hogy nincsenek egyedül – sok lányt és nőt érintenek olyan problémák, mint a kapcsolati kontroll, az utcai zaklatás, szexualizálás és tárgyiasítás, külsejükre és viselkedésükre irányuló túlzó társadalmi elvárások.

Néhány gyakorlatnál jeleztük, hogy azok különösen lányokból álló csoportoknak ajánlottak. Ezek olyan gyakorlatok, amelyek az előbbiekben említett, közös, női élményekkel dolgoznak. Használatukat lányok számára biztonságos közegben ajánljuk, amelyben mélyebb, saját élmények jöhetnek elő.

A csak lányokból álló csoportok előnye, hogy a résztvevők gyakran oldottabbak, szabadabban és bátrabban fogalmazzák meg véleményüket, érzéseiket és szükségleteiket, nem igazítják azokat a jelenlévő fiúk feltételezett elvárásaihoz.

Mivel a lánycsoportokban nagyobb az esélye a személyes nők elleni erőszakkal kapcsolatos élmények megosztásának, ezért különösen fontos, hogy a csoportban megjelenő áldozathibáztató és relativizáló megjegyzéseket a facilitátorok ellensúlyozzák. Ha arra szükség van, akkor a felmerült erőszakesemény kapcsán az érintettnek a foglalkozás után négyszemközt adjanak információt arról, hová fordulhat támogatásért. 

A fiúcsoport
A fiúcsoportban a párkapcsolati erőszak és a nők elleni erőszak formáinak, ezek társadalmi kontextusának megismertetése mellett kiemelt cél annak megelőzése is, hogy a fiatalok elkövetővé váljanak. Az egyik eszköz ehhez az erkölcsi állásfoglalás a szexista attitűdökkel, valamint a lányok és a nők ellen elkövetett erőszakkal szemben, különösen akkor, ha úgy tűnik, hogy a társadalom és a környezet nyomására a résztvevők már magukévá tettek erőszakot normalizáló nézeteket. Elengedhetetlen annak a tudatosítása is, hogy az erőszak bűncselekmény: a párkapcsolati és szexuális erőszak –  ha a társadalmi gyakorlatban sajnos sokszor nem is –, de erkölcsileg ugyanolyan bűncselekménynek számít, mint az erőszak alkalmazása bármilyen más helyzetben.

A fiúcsoportban előfordul, hogy a fiúk „keménykednek” és azon versengenek, ki a nagyobb macsó. Ilyenkor célszerű a megjegyzéseket tartalomként felhasználni, anélkül, hogy a facilitátor megszégyenítené vagy kellemetlen helyzetbe hozná azt a résztvevőt, akitől elhangzottak. Például, ha egy fiú büszkén hangoztatja, hogy a barátnőjével takaríttatja a szobáját, akkor a facilitátor megragadhatja az alkalmat, hogy a házimunka egyenlőtlen felosztásról beszéljen, megossza az ezzel kapcsolatos statisztikákat, és megkérdezze a fiatalokat, mennyire tartják ezt igazságosnak. 

A megelőzés másik fő eszköze az egyenlőségre épülő párkapcsolatok jellemzőinek tudatosítása. A fiúknak jellemzően kevesebb gyakorlata van a párkapcsolati témák megvitatásában, érzések megfogalmazásában, ezért gyakran nehezebben fejezik ki magukat vagy zavarba jönnek, ha az érzéseikről kell beszélniük. 

A férfiaktól elvárt szerepek egy része gyakran a fiúk számára is korlátozó és megterhelő.

Ezért fiúcsoportokban különösen fontos, hogy a facilitátorok beszéljenek a férfiak társadalomban betöltött szerepeiről, a maszkulin és feminin szerepek különbségeiről, a nőkre és férfiakra nehezedő elvárásokról, hogy a résztvevők felismerjék, ezek a szerepelvárások egyenlőtlen és igazságtalan hatalmi viszonyokat hoznak létre a társadalmi gyakorlatban. 

A fiúk is lehetnek érintettek a családon belüli és párkapcsolati erőszak jelenségében. Lehetnek áldozatai gyerekkori szexuális visszaélésnek vagy szemtanúi, fültanúi az apjuk által anyjuk ellen elkövetett erőszaknak, amely a gyerekekre is traumatikus hatással van. 

A vegyes csoport
A lányoknak és a fiúknak eltérő szemléletmódja és tapasztalatai lehetnek a párkapcsolati és szexuális erőszakról. A fiúk részéről gyakoribbak az erőszakot normalizáló hozzászólások, a lányok között pedig lehetnek olyanok, akik erőszak áldozataiként személyesen érintettek. Fontos, hogy a facilitátorok a szexista és az erőszakot normalizáló hozzászólásokra erkölcsi állásfoglalással reagáljanak, és biztosítsák a lányokat arról, hogy nem ők a hibásak azért, ha kényelmetlenül érzik magukat szexista helyzetekben, vagy ha erőszakot követnek el ellenük.

Az eltérő vélemények heves vitákat, erős érzelmeket kelthetnek. A facilitárorok adjanak teret a vitáknak, mert ez segíti a résztvevők bevonódását, azonban foglaljanak állást amellett, hogy a verbális erőszak, például egymás sértegetése nem elfogadható.

Vegyes csoportokban a lányokra hatással van a fiúk jelenléte, és alkalmazkodóbb, a nemi szerepeknek jobban megfelelő véleményeket fogalmaznak meg. Ha a facilitátor erre utaló jeleket érzékel, akkor ajánlott külön rákérdeznie, mindenki teljesen egyetért-e egy-egy elhangzott véleménnyel.

A vegyes csoport előnye, hogy mind a fiúk, mind a lányok pozitív és egyben mintaadó élményt szereznek arról, hogyan lehet erről a témáról beszélgetni egymással. Hosszútávon ez abban is segít, hogy a párkapcsolatukban ezt megbeszélhető témának tekintsék.

Csoportméret

A csoportok minimális mérete a 4-5 fő, ennél kisebb csoportban inkább egyéni, mint csoportfolyamatokkal számolhatunk. 

A csoport ideális mérete 8-15 fő. Egy ekkora csoportban elég figyelmet tudunk szentelni minden résztvevő gondolatának, hozzászólásának.

20 főnél nagyobb csoportban már nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy a résztvevők figyelni tudjanak egymásra, meghallgassák egymást és reflektálni tudjanak egymás hozzászólásaira. Emiatt, ha megoldható, a 20 fő feletti csoportot osszuk ketté. Ha nincs lehetőség kettéosztani a csoportot, akkor megoldás lehet a kiscsoportos munkát igénylő gyakorlatok használata, ahol 4-5 főnek kell együtt dolgoznia. Ez elősegíti azt is, hogy a bátortalanabb résztvevők is meg merjenek szólalni.

A résztvevők kora

Ha a csoporttagok kisiskolások, akkor valószínűleg nincs saját tapasztalatuk párkapcsolatról, inkább csak elképzeléseik vannak. Közvetett tapasztalatuk pedig a körülöttük élők –  szüleik, rokonai, ismerőseik – megfigyelése alapján lehet. Ez nem azt jelenti, hogy kisiskolás korosztállyal nem ajánlott párkapcsolati témákkal foglalkozni. Sőt kifejezetten jó, ha a fiatalok már azelőtt találkoznak ezekkel a témákkal, mielőtt párkapcsolatuk lenne. 

Ha a csoportban többféle korosztályba tartozó fiatal is van, javasolt csoportbontást alkalmazni a koruk és (ha rendelkezésre áll erről előzetes információ) párkapcsolati tapasztalataik alapján. 

Ha egy résztvevő a korához képest túl pontos és részletes példákat hoz, valószínű, hogy érintett a témában. Ha a facilitátor csak a foglalkozás erejéig találkozik a fiatallal, akkor erre érdemes felhívnia olyan felnőtt figyelmét, aki folyamatos kapcsolatban van az érintettel. Ha aktívan jelen van a fiatal életében, akkor jobb először négyszemközt beszélni vele a csoport keretein kívül és meggyőződni arról, hogy helyes-e a gyanúja. Ezután lehet egyeztetni a többi tanárral az általa tapasztaltakról; majd felmérni, kik lehetnek a biztonságos felnőttek az érintett életében; és csak ezután bevonni iskolapszichológust vagy gyermekvédelmi felelőst, azért, hogy szakmai segítséget kérjen és terv készüljön a beavatkozásra. Ha az érintettet a szülei bántalmazzák, akkor ők nem minősülnek biztonságos felnőttnek.

Csoportnormák

Egy osztályban vagy összeszokott csoportban már megszilárdult normarendszer és szerepek figyelhetőek meg. Van csendesebb csoport, ahol a résztvevők nehezen szólalnak meg, de olyan is, ahol szabadon és bátran nyilvánítanak véleményt. 

A csoportok együttműködési hajlandóságában is nagy különbségek tapasztalhatóak: van, ahol a résztvevők könnyen bevonódnak és jól reagálnak a kérdésekre, van, ahol a csoportmunka nagyobb ellenállás vált ki és a résztvevőket nehéz kommunikációra, aktivitásra bírni.  

Ha facilitátor ellenállást tapasztal a csoport részéről, vagy más nehézségbe ütközik, azt ne vegye magára, és ne büntesse a csoportot miatta! Próbáljon elfogadónak mutatkozni, és kihozni a helyzetből a legtöbbet. A szótlanabb csoportoknál segíthet, ha kiscsoportos gyakorlatot iktat be, mert összeszokott csoportok egymással általában könnyebben beszélnek ezekről a témákról, mint egy – számukra idegen – felnőttel. Ha egy-egy résztvevő akadályozza a foglalkozást,  szintén ajánlott kiscsoportos feladatokba kezdeni, vagy külön feladatot adni az “ellenállónak”, meghallgatni és értékelni a véleményét, ezzel megpróbálva az oldalunkra állítani. 

A csoportban gyakran már kialakult szerepek vannak: van a „mindentudó”, a „rossz gyerek”, a „buta”, stb. fontos odafigyelni rá, hogy mindenkinek legyen lehetősége megnyilvánulni: nem hagyni, hogy csak egy pár résztvevő uralja a terepet. A leghangosabb, legdominánsabbnak tűnő vélemény nem feltétlenül a többség véleménye. Ha az egyik résztvevő problematikus véleményt hangoztat, jó eszköz lehet a többiek bevonása azzal a kérdéssel, hogy egyetértenek-e, mit gondolnak. Így teret kapnak az eltérő vélemények is. Lényeges, hogy ne a facilitátor hívja fel a figyelmet a problémára, hanem bízzon benne, hogy a csoportban is lesz olyan, aki problematikusnak gondolja.

Van olyan csoport, ahol egymás határainak a tiszteletben tartása nem megy jól: a résztvevők beszólnak egymásnak, ütögetik egymást, elveszik egymás holmiját, dobálják azokat, vagy másképp agresszívek egymással. Az ilyen viselkedést a facilitátorok semmiképpen ne hagyják szó nélkül. Mondják el, mennyire fontos, hogy a foglalkozás alatt mindenki biztonságban érezze magát, és tisztelettel beszéljen egymással. Segítsék a résztvevőknek felismerni a határátlépést és megtanulni határt szabni. Előfordulhat, hogy a résztvevők válasza erre az, hogy amit a facilitátor problémának lát, az számukra teljesen megszokott viselkedés egymással. Az ilyen megnyilvánulásokat kérdőjelezze meg. Mutasson rá, hogy attól, hogy valami megszokott, még lehet problémás, illetve rákérdezhet, hogy a résztvevőkben melyik viselkedésforma kelt jobb érzést, mi az alapja egy biztonságos légkörnek.

A foglalkozás elején hangozzon el, hogy a cél, hogy közösen gondolkozzon a csoport ezekről a témákról, mindenki elmondhassa a véleményét, mert mindenki gondolatai számítanak. Ez segíteni fog abban, hogy a résztvevők biztonságban érezzék magukat, és ne tartsák magukban a gondolataikat attól félve, hogy „hülyeséget” mondanak, és a többiek ki fogják őket gúnyolni.

Az érintettség kezelése

Szinte biztosan lesz a csoportban érintett, akár a családja, akár régi vagy jelenlegi párkapcsolata miatt. Az érintettnek nagyon felkavaró (triggerelő) – és esetleg újratraumatizáló – lehet a témával foglalkozni. Ezért is nagyon hangsúlyos, hogy a facilitátor tisztelettel és megfelelő együttérzéssel beszéljen az áldozatokról, és a foglalkozás elején beszéljen a passzolás jogáról. Nem kötelező minden kérdésre válaszolni, és a résztvevők dönthetnek úgy, hogy nem vesznek részt olyan gyakorlatban, amelyet kényelmetlennek találnak. A facilitátor felhívhatja rá a figyelmet, hogy a tárgyalt probléma annyira gyakori, hogy statisztikailag nagyon valószínű, a csoportban is vannak érintettek. Ha foglalkozás közben a facilitátor úgy látja, hogy valakit nagyon megvisel a téma, diszkréten ajánlja fel neki, hogy nyugodtan menjen ki a teremből. Ha arra szükség van, akkor a foglalkozás után négyszemközt adjon információt az érintettnek arról, hová fordulhat támogatásért. 

Az erőszakot relativizáló, a hatásait bagatellizáló, áldozathibáztató megnyilvánulásokat nehéz érintettként hallgatni. Ezért is elengedhetetlen, hogy ezeket a facilitátor megkérdőjelezze és ellensúlyozza erkölcsi állásfoglalással és információátadással. Ha maga az érintett fogalmaz meg ilyen kijelentést, arra is reagáljon hasonlóan. 

Az érintett résztvevő különféle módokon reagálhat:

  • Lehet nagyon passzív. Olyan benyomást kelt, mintha nem lenne jelen, azaz disszociatív állapotba kerül. Ilyenkor a facilitátor ne próbálja mindenáron bevonni, hanem fogadja el, hogy túlságosan felkavaró és megterhelő számára a téma.
  • Reagálhat hőzöngéssel, hangoskodással, a téma látványos terelésével.
  • Elsírhatja magát. Ilyenkor a facilitátor semmiképp ne irányítsa rá a figyelmet, hagyja békén – sok esetben valamelyik osztálytárs a segítségére siet. A foglalkozás végén, kérdezzen rá, hogy van, és ha arra szükség van, akkor a felmerült erőszakesemény kapcsán adjon információt arról, hová fordulhat támogatásért. Lásd még: Érintettek támogatása témakör 

Figyelem! A foglalkozásnak nem célja és nem is alkalmas arra, hogy az érintett fiatalt „jobb belátásra térítse”, hozzáállását megváltoztassa bántalmazó partnerével kapcsolatban. Az érintettnek komplex segítségnyújtásra van szüksége, ami egy szakértelmet igénylő, hosszú folyamat. A foglalkozása abban tud segíteni az érintettnek, hogy külső megerősítést nyújt arról, hogy az általa megélt bántalmazás probléma. Ez megkönnyíti számára, hogy segítséget kérjen, amikor készen áll rá.

Szociometriai gyakorlatok 

A szociometriai gyakorlatok egyszerű módon érik el, hogy a csoport tagjai által képviselt vélemények megjelenjenek. 

  • Ezekben a gyakorlatokban a cél a résztvevők véleményének megjelenítése, és nem „a helyes megoldás” megtalálása. Ennek megfelelően a facilitátor kezelje elfogadhatónak mindenki véleményét.
  • A foglalkozásvezető szólítson meg több embert is, és lehetőleg ne mindig ugyanazokat.
  • Ha valaki nem szeretne megnyilvánulni, a facilitátor ne erőltesse, elképzelhető, hogy személyes szinten érintett – akkor is, ha nem úgy tűnik.
  • A 20 fő feletti csoportokban a résztvevők túl sokan vannak ahhoz, hogy hallják egymást és figyeljenek egymásra. Ilyen esetben a csoport kettéosztása jelenthet megoldást.

 

További olvasmányok:

Kardos, Bogáta – Sudár, Orsolya (2019): Kapcsolódj be! Felvilágosítás az egyenlőségen alapuló szexuális kapcsolatokért. Tanári kézikönyv, Budapest, Patriarchátust Ellenzők Társasága Egyesület.

Tóth, Györgyi (NANE) Luzia Köberlein (Der PARITÄTISCHE) et al. (2010) Szívdobbanás. Párkapcsolat erőszak nélkül. A fiatalok közti párkapcsolati erőszak megelőzése – kézikönyv iskolai és iskolán kívüli foglalkozásokhoz, Stuttgart, Der PARITÄTISCHE

Margarida Medina Martins, Petra Viegas and Rita Mimoso (AMCV) Alessandra Pauncz (Associazione Artemisia) Tóth, Györgyi (NANE) et al. (2008) Erő a változáshoz. Hogyan szervezzünk és működtessünk önsegítő csoportokat párkapcsolati erőszak áldozatainak és túlélőinek, Budapest, NANE Egyesület

Gyakorlatok

1447 Budapest, Pf. 502.
info@nane.hu

A honlap a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával készült.