A gyakorlat célja
Az erőszakmentes kommunikáció modelljének megismerése, gyakorlása
Ajánlott célcsoport
- 14+ korosztály, lányok és fiúk
Időtartam
- 30 perc
Eszközök, igények
- tábla / flipchart
A facilitátorok ismertessék az erőszakmentes kommunikáció fogalmát, elemeit. Írják is fel a táblára ezeket, és a résztvevők gyűjtsenek közösen példákat.
Ez a fajta kommunikáció a szeretetkapcsolatokban a leghasznosabb: azokkal az emberekkel, akiket érdekli, a másik hogy van, hogyan érinti egy adott dolog. Vannak helyzetek, amikor nem indokolt így kommunikálni, pl. a konyhás nénivel vagy a buszvezetővel, és vannak helyzetek, amikor kifejezetten veszélyes is lehet, ha az ember kiadja magát.
Az erőszakmentes kommunikáció elemei:
Megfigyelés:
Az aktuális helyzet lehető legobjektívebb leírása. (Ki mit csinált/mi történt pontosan?)
Kerüljék az általánosító kijelentéseket, hogy “te mindig…”, “te soha…”.
Pl.: “Múltkor megígérted, hogy eljössz velem fagyizni, de aztán az utolsó pillanatban lemondtad, mert az új barátnőd bejelentkezett. Emiatt feleslegesen jöttem be a belvárosba.”
Hatás:
Érzés – Milyen érzést keltett ez bennem? Az érzések jellemzően egy szóval kifejezhetőek. Saját magukra koncentráljanak, a saját érzéseikre, használjanak énközléseket!
Pl. szomorú/elkeseredett/dühös/értetlen lettem, féltem, megkönnyebbültem, örültem, elhagyanyagoltnak éreztem magam.
Gondolat – Milyen gondolatokat keltett ez bennem? A gondolatok jellemzően bonyolultabban fejezhetőek csak ki az érzésekhez képest. Itt is figyeljenek rá, hogy magukról beszéljenek, énközléseket használjanak, azt fejezze ki a közlésük, hogy “ez az én gondolatom, nem egy ítélet rólad”.
Pl: Arra gondoltam, hogy az új barátnőd mellett talán már nem is lesz időd rám a jövőben.”
Amikor a hatásról beszélnek, nyugodtan használhatják érzések és gondolatok kombinációját is: “Rosszul esett, mert nagyon vártam, hogy elmondhassam a legújabb fejleményeket Anitával kapcsolatban.”
Szükséglet:
Mire lenne szükségem, hogy az érzéseim/gondolataim megváltozzanak? Kezdjék a mondatot így: “Arra lenne szükségem…” és fejezzék be, azzal, amit odaillőnek találnak.
Pl.: “Arra van szükségem, hogy tudjam, még mindig fontos vagyok neked, mint barát.” A megfogalmazott szükséglet lehet független is attól a személytől, akivel beszélnek: “Arra van szükségem, hogy a barátaimmal megbeszélt időpontok kölcsönösen fontosak legyenek mindkettőnknek.”
Kérés:
Mit kérek tőled? A kérés lehetőleg legyen konkrét és teljesíthető. Ne kérjenek olyasmit, amit lehetetlen vagy nagyon nehéz megadni, szintén kerüljék a mindig és soha szavakat. (pl. soha többet ne mondd le a találkozónkat.)
Pl.: “Kérlek, ne kezeld másodlagosnak a velem való találkozót.”
Miután résztvevők megértették az erőszakmentes kommunikáció elemeit, 3 fős csoportokban gyakoroljanak a következőképp.
Egy ember gyakorolja a megfogalmazást, egy másik ember fogadja ezt, a harmadik ember a megfigyelő szerepében lesz. Utána csere. Mindenki lesz mindegyik szerepben. Aki a gyakorló szerepében van, az határozza meg, hogy mit szeretne gyakorolni. Röviden ismertesse a helyzetet a többiekkel. Aki hallgatja a megfogalmazást, annak nem kell reagálnia, a feladata annyi, hogy meghallgassa a másikat. A gyakorló többször is próbálkozhat a megfogalmazással, több mindent kipróbálhat. A megfigyelő feladata, hogy visszajelzést adjon. Legyen körülbelül 10-15 percet a gyakorlásra.
Amíg a kis csoportok dolgoznak, a facilitátorok járjanak körbe, és hallgassanak bele a csoportok munkájába, legyenek elérhetőek számukra, ha esetleg kérdéseik lennének. Emiatt jobb, ha 2 facilitátor vezeti a gyakorlatot.
A végén nagy csoportban beszéljenek közösen a tapasztalataikról, és legyen lehetőség arra, hogy aki szeretné, az bemutasson egy-egy jól sikerült mondatot.
Kérdések a feldolgozáshoz:
Mennyire volt nehéz/könnyű így kommunikálni?
Mennyire éreztétek furcsának?
Mit figyeltetek meg?
Mennyire tudjátok elképzelni, hogy használjátok ezt a kommunikációt?
Milyen konkrét helyzetekben jó, és mikor nem használható, vagy nem ajánlott ez a fajta kommunikáció?