Tévhit:
A női nem igent jelent. Egy igazi nő kéreti magát, és sosem mond elsőre igent.
Tény:
A nők – csakúgy, mint a férfiak – képesek eldönteni, hogy érdekli-e őket a másik személy szexuális közeledése vagy sem. A “vonakodó nőiesség” mítosz, amelyet a nők valós igényeinek és tapasztalatainak elhallgattatására használnak.

Tévhit:
Nem kell a múlton annyit rágódni. A nemi erőszakot is el kell felejteni, és tovább kell lépni.
Tény:
Ez az élmény sok nő további életformájára meghatározó hatással van, a rettegés mindennapjainak részévé válik. A nők sokszor halálfélelmet élnek át az erőszak közben. Megfelelő szaksegítség híján a lelki erőszak okozta sérülések évekkel azután is megmaradnak, hogy a testi sebek már begyógyultak.

Tévhit:
A legtöbbször nem is történik erőszak, csak a nő meggondolta magát az aktus után, vagy egyszerűen bosszúból vádaskodik.
Tény:
A nemi erőszak miatti hamis bejelentések aránya körülbelül 2-2,5% – nem több, mint a többi bűncselekmény esetében.

Tévhit:
Az a nő, aki becsípett vagy drogozott, gyakorlatilag beleegyezett a szexbe.
Tény:
A döntésképtelenség nem azonos a beleegyezéssel, hiszen egy kiszolgáltatott, öntudatlan emberrel való szexuális kapcsolat lehetetlenné teszi a tudatosságot és a kölcsönösséget.

Tévhit:
Szexuális zaklatást szexuálisan kiéhezett emberek követnek el, akik nem tudnak partnerhez jutni. 
Tény:
A zaklatók jellemzően nem egyedülálló férfiak, hanem van állandó partnerük/házastársuk. A szexuális zaklatással az elkövető nem valamiféle szexuális kielégítetlenséget próbál orvosolni, hanem a másik személy feletti hatalmát igyekszik bizonyítani, megalapozni vagy megtartani.

Tévhit:
Szexuális zaklatást csak bizonyos típusú férfiak/nők követnek el, vagy csak bizonyos munkahelyeken történik meg egy rendes munkahelyen nem.
Tény:
Szexuális zaklatást bármely munkakörben dolgozó személy elkövethet, teljesen függetlenül képzettségétől és nagyjából függetlenül a beosztásától is. A hierarchiában felfelé irányuló zaklatás valóban ritkább, de az sem kizárt.

Tévhit:
A szexuális zaklatás oka a nők kihívó magatartása, “szexis” öltözködése.
Tény:
Szexuális zaklatást elszenvedők közt sokféle nő megtalálható, függetlenül attól, hogy az uralkodó szépségideál vagy erkölcsi normák szerint csinosan öltözködik vagy visszahúzódóan viselkedik-e. Az, hogy ezek közül az elkövető mit és miért érzékel kihívónak, meglehetősen önkényes.

Tévhit:
Szexuális zaklatás nem is létezik, a nők egyszerűen félreértik az udvarlást. Ez egy kommunikációs probléma.
Tény:
A zaklatás elszenvedői enyhébb esetben megalázva, semmibe véve érzik magukat, súlyosabb esetben félnek és erősen traumatizálódnak, és ez rendszerint látható is, tehát ha valaki félreért valamit, az csakis a zaklató. A zaklatás elszenvedői rendszerint pontosan tisztában vannak azzal, hogy zaklatják őket. Bár előfordul, hogy e zaklatásnak különböző okokból engednek, ilyenkor sem beszélhetünk egyenrangú kapcsolatról.

Tévhit:
A nők a szexuális zaklatás vádjával akarnak bosszút állni a főnökeiken vagy munkatársaikon.
Tény:
A statisztikák és a látencia azt bizonyítják, hogy a nők a megtörtént esetek legnagyobb részében nem fordulnak ezzel a problémával sehová, a legkevésbé jogi útra. Kutatások szerint az esetek kevesebb, mint egy százalékában áll fenn hamis vád.

Tévhit:
Nem kell neki jelentőséget tulajdonítani, mindenki túléli.
Tény:
A szexuális zaklatást az esetek túlnyomó többségében az áldozat valóban túléli. Az adatok azonban arra mutatnak, hogy ez a jelenség olyan súlyos pszichológiai, fizikai és társadalmi hatással jár, amely miatt nem szabad, és nem is érdemes bagatellizálni. De akkor sem kötelességünk elviselni a zaklatást, ha az csak kisebb kellemetlenséget okoz.