ÁLDOZATHIBÁZTATÁS
Erőszakot megtapasztalni éppen elég nagy teher, az érintetteknek nincs szüksége plusz bűntudatra, amit az áldozathibáztató kérdések és hozzáállás okoz. Támogatóként az a feladatunk, hogy segítsük elviselni ezeket a terheket, nem az, hogy még rápakoljunk pár lapáttal és az érintett úgy érezze, őt tartjuk hibásnak és magyarázkodnia kell nekünk.
Megesik, hogy a legjobb szándékkal is olyan kérdéseket teszünk fel, melyek bántóak, támogatás helyett inkább tovább fokozzák az érintett traumáját.
Gyakori mondatok, kérdések
„Flörtöltél vele előtte?“
Miért nem hasznos?
Ez a kérdés azt a hatást kelti, hogy ha volt flört, akkor érthető az erőszak, és ha az áldozat flörtölt, akkor magának köszönheti. Helyette kérdezd inkább ezt: Mi történt előtte?
„Miért egyeztél bele a találkozóba?”
„Miért egyeztél bele, hogy felvételt készítsen?“
„Miért küldted neki azokat a képeket?”
„Miért adtad meg neki a jelszavadat?”
„Miért válaszoltál neki?”
A miért kezdetű kérdésekkel nem árt óvatosan bánni, mivel szinte minden esetben magyarázkodást vált ki az áldozatból. Azt a hatást kelti, hogy ha ő valamit másképp csinált volna, akkor meg se történt volna az erőszak.
Ne felejtsük el, hogy amikor az ember belemegy a találkozóba, a felvétel készítésbe, megadja a jelszavát, stb. akkor valószínűleg bízik a másikban, pozitív érzéseket táplál iránta, szereti, vágyik rá, szeretne vele lenni, szeretne neki megfelelni. Ezek teljesen természetes emberi érzések és viselkedések. Ha az érdekel minket, hogy miért érzett így az áldozat, akkor megkérdezhetjük, ezt: Mi tetszett meg benne? Mi volt vonzó a számodra? Mivel nyerte el a bizalmadat?
„Mi volt rajtad?“
„Feltűnően viselkedtél?“
„Mivel provokáltad?“
Ezek a kérdések is nők elleni erőszakkal kapcsolatos tévhitekből („azt erőszakolják meg, aki túl szexi”, „a bántalmazást a nő provokálja ki”) és az igazságos világba vetett hitből táplálkoznak („rossz dolgok csak a rossz emberekkel történnek, vagy legalábbis azokkal, akik megérdemlik”).
A viselt ruhának és a viselkedésnek valójában nincs köze az erőszakhoz. Ha a folyamat érdekel, kérdezd inkább azt: Mi történt előtte?
„Voltál már vele korábban?“
Emögött a kérdés mögött az az elképzelés van, hogy ha egyszer lefeküdtünk valakivel, akkor többet nem is mondhatunk már nemet neki, ami nem így van. Jogunk van bármikor nemet mondani, akár szex közben is!
„Egyáltalán miért ittatok alkoholt?“
Ismét egy miért-tel kezdődő tipikus kérdés, amit felesleges feltenni. Attól, hogy valaki alkoholt ivott, még nem jogos bántani, megerőszakolni, stb. őt. Az alkoholos, tudatmódosult állapot nem alkalmas arra, hogy beleegyezést adjunk, mivel nem látjuk át rendesen a helyzetet. Kérdezd inkább ezt: Vajon szándékosan vett rá, hogy alkoholt igyatok?
„Miért nem álltál ellen?“
„Miért nem mondtál nemet?”
Az áldozat általában valamilyen módon jelzi, hogy ami történik, az nem jó számára (szavakkal, arckifejezéssel, testbeszéddel, hangokkal). Vannak esetek, amikor az áldozat ellenállást kifejezetten kockázatosnak érezheti, és úgy méri fel, hogy biztonságosabb egy bizonyos szinten együttműködni. Ezek félelmetes és veszélyes helyzetek lehetnek, ilyenkor nem úgy működünk, mint amikor teljesen biztonságban vagyunk. Kérdezzük inkább ezt: Mégis milyen jogon merte figyelmen kívül hagyni, hogy látta rajtad, hogy nem akarod?
„Miért nem tetted meg, amit kért?“
A „van rajtad sapka, nincs rajtad sapka” tipikus esete, a miért kérdéssel megspékelve. „Az is baj, ha ellenállsz, az is, ha együttműködsz!” Ez a kérdés is szólhat arról, hogy szeretnénk utólag megvédeni az áldozatot, és szeretnénk utólag úgy látni, hogy elkerülhető lett volna a dolog, de benne leginkább csak azt az érzetet kelti, hogy ő a hibás. Ráadásul nem is tudhatjuk pontosan, hogy mit tett és mit nem tett meg a kérések közül az áldozat. Kérdezz inkább ilyesmit: Mi volt az a kérések közöl, ami már túl sok volt neked? Amit már nem akartál megtenni? Vagy egyszerűen csak azt: Mi történt pontosan?
“Miért nem hagytad ott korábban?”
„Miért nem kértél korábban segítséget?“
Egy bántalmazó kapcsolatból kilépni általában nehéz és sokszor veszélyes is, nagy dolog, ha valakinek sikerül! Segítséget kérni sem egyszerű, főleg, ha az ember áldozathibáztató kérdésekkel találja szemben magát. Kérdezzük inkább ezt: Mi segített neked, hogy ki tudj lépni? Mire lenne szükséged, hogyan tudok segíteni neked?
Cseréljük le az áldozathibáztató kérdéseinket megerősítő és támogató mondatokra!
A legfontosabb dolog, amikor áldozatokkal beszélsz, hogy higgy nekik.
Biztos vagy benne, hogy tényleg így történt?
Hiszek neked.
Ne bagatellizáld a tapasztalatait.
Annyira azért nem vészes.
Ez biztosan nagyon szörnyű volt.
Ne hasonlítsd a tapasztalatait másokéhoz.
Az egyik barátommal ugyanez történt, de ő nem vekengett rajta ennyit.
A felépülés mindig időbe telik, te tudod a legjobban, hogy mire van szükséged.
Ha azt veszed észre, hogy a barátod, ismerősöd, testvéred nincs jól, fél, szomorú, elkeseredett, biztasd arra, hogy hozzáértő segítséget keressen.
Itt olvashatsz erről: HOGYAN SEGÍTSEK?