Ingyenes segélyvonal: 06-80-505-101 Minden este (szerda szünnap)

Segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek

06-80-505-101 Minden hétköznap este (szerda szünnap) 18 és 22 óra között

Segélyvonal szexuális erőszak túlélőinek

06-40-630-006 HÉTFŐNKÉNT 10-14 SZERDÁNKÉNT 14-18 PÉNTEKENKÉNT 10-14 ÓRÁIG

Tudnivalók a nők elleni erőszakról

Tudnivalók a nők elleni erőszakról

A nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint:

“A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.

Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, […] a házasságon belüli nemi erőszakot […]”

(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)

A nők elleni erőszak a nők elleni diszkrimináció legszélsőségesebb formája. A nők alacsony részvétele a politikai életben (a magyar parlamenti képviselők megközelítőleg 9,5 százaléka nő), a tanulástól és a választójogok gyakorlásától való eltiltás, (hazánkban a nők 1945 óta szavazhatnak vagyoni helyzetüktől függetlenül), a munkahelyi “üvegplafon”, amely egy bizonyos ponton túl nem engedi a női alkalmazottak előléptetését, a nők férfiakhoz viszonyított alacsonyabb bérezése néhány más kiemelkedő példája a nők tágabb társadalomban megélt hátrányos megkülönböztetésének.

Amíg az állami intézmények nem garantálják a nők családon belüli fizikai biztonságát, és ez nők százezreinek halálához vezet szerte a világon, addig a nők elleni diszkrimináció széles skáláján a családon belüli erőszakot kiemelt helyen kell kezelnünk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a családban, az otthon falai mögött folyó erőszak a privát szféra sérthetetlenségénél fogva gyakran láthatatlan, ami az áldozat számára jelentősen megnehezíti a segítségkérést, a környezet számára pedig a segítségnyújtást.

Párkapcsolati erőszak

Az erőszak fajtái

Nők elleni erőszaknak nevezünk minden olyan erőszakot, amely a személy nemi hovatartozása miatt történhet és történik meg valakivel. Az alábbiakban partnerkapcsolati erőszak legjellegzetesebb példáit soroljuk fel.

Szóbeli (verbális) erőszak
A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés.

Lelki erőszak
Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása.

Testi (fizikai) erőszak
Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása.

Szexuális erőszak
Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés.

Gazdasági erőszak
Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elsajátítása, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven működő céggel (bt., kft.) való sakkban tartás/zsarolás.

Tények és tévhitek

A családon belüli erőszakról a köztudatban élő tévhitek eloszlatása munkánk egyik legalapvetőbb része, mivel e tévhitek sokszor megbénítják mind az áldozatok segítségkérését, mind az ismerősök és az intézmények beavatkozását. E tévhitek csaknem kivétel nélkül az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó erőszakos viselkedéséért, illetve az elkövetőt patologizálják: sérült, tetteiért felelni képtelen szerencsétlennek állítják be. A valóság azonban ennek igen ritkán felel meg: az elkövetőt ismerősei és tágabb családja sokszor “rendes”, “jóravaló” embernek ismeri, ezért ha az áldozatok beszélni kezdenek, gyakran senki sem hisz nekik. Tovább nehezíti az áldozatok helyzetét, hogy nemegyszer maga az elkövető is a nő viselkedésével indokolja a bántalmazást. Az erőszak megtörésének első lépése, hogy a felelősséget arra helyezzük, akit illet – az elkövetőre.

Tévhitek a családon belüli erőszakról, bántalmazásról

Tévhit: A nők is verik a férjüket.
Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.

Tévhit: A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát érinti.
Tény: Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy fél millió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.

Tévhit: A családi ügyekbe való rendőri beavatkozással könnyű visszaélni. Sok nő csak bosszúból vádolja partnerét.
Tény: A nyugati statisztikák szerint a családon belüli erőszak miatt történt téves letartóztatások aránya megközelítőleg kettő százalék: éppen annyi, mint a többi bűncselekmény esetében. Továbbá minden törvénnyel vissza lehet élni – a biztosítási ügyek jelentős része csalás, ám a visszaélés ténye miatt mégsem akarnánk megszüntetni a kárvallottak biztosításhoz való jogát.

Tévhit: A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt.
Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.

Tévhit: A férfi ideges, azért csap oda. Az ő vállát nyomja a család minden anyagi gondja.
Tény: Az erőszak nem megfelelő módja annak, hogy valaki levezesse az idegességét. Semmilyen családi szereposztás nem indokolja a másik megalázását és megverését.

Tévhit: Egy pofon még belefér a szerelembe: levezeti a feszültségeket, és aztán minden rendbe jön.
Tény: A “pofonra csók” sztereotípia csak a tévéfilmekben működik. A gyakorlatban a pofonok nem kölcsönösek, és nem múlnak el nyom nélkül. Az első pofont követni fogja a többi, és a bántalmazás egyre szélsőségesebb és durvább lesz.

Tévhit: A bántalmazott nők mazochisták. Élvezik a verést, különben nem maradnának.
Tény: A mazochizmus egy pszichés betegség, amely körülbelül olyan gyakori, mint a skizofrénia vagy a többszörös személyiség. Valószínűtlen, hogy a nők többsége (illetve a nők mazochizmusáról szóló vélekedés szerint mindegyike) ebben a súlyos betegségben szenvedne. A válás vagy elköltözés sok nő számára anyagi vagy lakhatási okok miatt nem lehetséges, ezért kényszerből maradnak az elkövetővel.

Tévhit: Ha a nőnek tényleg rossz lenne, hogy verik, akkor nem maradna.
Tény1: A nők nagyon gyakran hisznek, vagy reménykednek a bántalmazó ígéreteiben: ilyesmi többé nem fordul elő. A nők gyakran anyagilag is függnek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek, hogy házastársuk bosszút áll, ha elhagyják.
Tény2: A bántalmazott nők számára a statisztikailag legveszélyesebb időszak a válás vagy szakítás után kezdődik.

Tévhit: A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket.
Tény: Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, aki ütésre emeli a kezét.

Tévhit: A családon belüli erőszakot az alkohol okozza.
Tény: Az alkohol önmagában senkit nem tesz erőszakossá, viszont feloldja azokat a gátlásokat, amelyek máskor kordában tartják az erőszakra való hajlamot. Az ivás és a bántalmazás két különböző probléma. Ha az egyiket megszüntetik, attól a másik még nem múlik el.

Tévhit: A legtöbb ember elítéli a családon belüli erőszakot.
Tény: Sok ember elzárkózik az áldozatoktól, és efféle magyarázatokat gyárt:“Szabad emberek, nekik biztos így jó”, “Semmi közöm hozzá, hogy mi történik mások otthonában” (ál-liberalizmus); “Még engem is megütne”, “Nem akarok bajba kerülni” (félelem); “Engem is vertek gyerekkoromban, mégis tisztességes ember lett belőlem”, “Vannak nők/gyerekek, akik csak az erőszakból értenek” (erőszakos attitűdök); “Ha tényleg lenne ott valami baj, a rendőrség biztos kijönne, és bevinné a bántalmazót” (téves hit a törvényekben és a hatóságokban ); “Jó fantáziája van ennek a gyereknek”, “Olyan jóravaló ember az, ismerem, soha nem tenne ilyet”, “Ez a nő biztos nagyon kielégítetlen, hogy ilyesmiket beszél” (az áldozatok megkérdőjelezése). A gyakorlatban az áldozatokat messze kevesebben támogatják, mint az elkövetőket.

Tévhit: Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni.
Tény: A verés és a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, ezért nem menthető fel azzal, hogy otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60%-a házastársa vagy élettársa áldozata. Ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma.

Tévhit: A segélyvonalak és az anyaotthonok felbomlasztják a családokat.
Tény: A menedékházak megmentik az áldozatokat attól, hogy további bűncselekmények áldozataivá váljanak. Egy olyan család, ahol valaki üti-veri a többieket, nem képviselhet minden áron megtartandó értéket sem a társadalom, sem az érintettek szemben.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazott nő volt, az is marad.
Tény: A tapasztalatok és a statisztikák azt mutatják, hogy az a nő, akinek sikerül végleg kimenekülnie egy bántalmazó kapcsolatból, és szakszerű segítséget kap a feldolgozásban, hamarabb észreveszi a korai figyelmeztető jeleket, és már idejekorán kilép a kapcsolatból.

Tévhit: Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell irányítani a férfit.
Tény: A bántalmazónak bármilyen indok elég lehet arra, hogy verést kezdeményezzen. Gyakori, hogy indokai teljesen ellentmondanak egymásnak.

Tévhit1: Egy gyerekszüléssel megmenthető a kapcsolat. Ha megszületik az első gyerek, a bántalmazás abbamarad.
Tévhit2: Még a durva férfiak is lovagiasak, ha a nő kiszolgáltatott, például ha beteg vagy terhes.
Tény: A családon belüli erőszak áldozatainak több mint 25%-át akkor is megverik, amikor terhes. (Az ilyen esetek 10%-ában a verés vetélést okoz.) Sokszor épp a terhesség ideje alatt kezdődnek a verések, vagy akkor válnak súlyosabbá.

Tévhit: A távoltartást a nők arra fogják használni, hogy visszaéljenek vele, és megszerezzék a közös lakást.
Tény: Egy megfelelően felkészített rendőr nem manipulálható. A távoltartást más országokban olyan helyzetekben szokták meghozni, amikor egy láthatóan összevert és megfélemlített nő fizikai védelme a tét.

Tévhit: A távoltartás csak a hajléktalan férfiak számát fogja növelni.
Tény: Az otthonukból elküldött férfiak túlnyomó többsége társas szempontból nem elszigetelt, és rokonainál, vagy egyéb ismerőseinél talál szállást.

Tévhit: A távoltartás semmit nem old meg, mivel nem okoz változást az erőszakos emberek személyiségében.  
Tény: A távoltartás üzenete az, hogy az állam rajta tartja a családját verő férfiakon a szemét, és nem fogadja el az otthon használt erőszakot. A távoltartásból visszatérve, a tapasztalatok szerint, az elkövetők csökkentik a fizikai erőszak mértékét

Az erőszak természetrajza

Az erőszak ciklusa

Lenore Walker pszichológus (Denver, Egyesült Államok) éveken át tanulmányozta a bántalmazó párkapcsolatokban lezajló folyamatokat. Ő alkotta meg az „erőszak ciklusának” fogalmát, amely segít megérteni az ilyen kapcsolatok dinamikáját. Walker szerint az erőszakos párkapcsolat körforgás jellegű, ciklikus mintázatot követ, melyben három jól elkülöníthető szakaszt figyelhetünk meg: a feszültség felgyülemlésének szakaszát, az erőszakkitörést és a „mézeshetek” szakaszát.

A feszültség felgyülemlésének idején a kapcsolatban egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások: a bántalmazó mindenben hibát talál, mindenbe beleköt, esetleg szóban bántja partnerét. A bántalmazás áldozatai ilyenkor úgy érzik, mintha tojáshéjon járnának, általában próbálnak mindenben megfelelni partnerük vélt és valós elvárásainak, hátha ezzel csökkenteni tudják annak idegességét. Ez a feszültség a bántalmazó partner erőszakos kitöréséig fokozódik, majd az erőszakcselekményben „oldódik”.

Az erőszakkitörés lehet szóbeli vagy testi, lehet egy pofon, egy bútor szétverése, vagy akár a nő gyerekek előtti megerőszakolása.

A bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő, és ő nagyon szereti a párját. Ebben a fázisban az udvarlási időszak kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok, virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Amint azt Walker kimutatta, ez a kikényszerített békülés alapvető fontosságú az áldozat lelki ellenállásának megtörésében. A „mézeshetek” szakaszt tovább bonyolíthatja a bántalmazó esetleges alkoholproblémája is, ilyenkor a fogadkozások között az ivás abbahagyása és a szaksegítség keresése is megjelenik az ivás miatti mélységes bűntudattal keveredve. Ezt az átmeneti békés szakaszt aztán ismét a feszültség felgyülemlésének időszaka követi, és így tovább.

Az erőszak fokozódása

A ciklikusságon túl a folyamat további jellemzője, hogy a bántalmazó által alkalmazott erőszak idővel súlyosbodik, eszkalálódik, a következő módokon:

  • a szakaszok időben egyre gyorsabban követik egymást: a kapcsolat elején az erőszakkitörések között hónapok telhetnek el, később viszont ezek akár mindennapossá is válhatnak,
  • az erőszak egyre súlyosabbá válik. Az első alkalmakkor az elkövető pusztán szavakkal bántja a partnerét, ám az évek során egyre durvább módszerekhez folyamodhat. Az eszkaláció néha a nő „véletlen túlveréséhez” vezet.

Érdemes azt is tudni, hogy nem minden bántalmazó párkapcsolat írható le a fenti modell segítségével. Az érzelmi és gazdasági erőszakot a bántalmazó sokszor folyamatos és állandó stratégiaként használja, mindenfajta ciklikusság nélkül.

Az elkövetőkről

Bár minden bántalmazó személyes története más, mégis gyakran azonosíthatók viselkedésükben olyan közös vonások, melyek a későbbi erőszakos magatartásra utalnak. E korai jelzések felismerése igen fontos mind a megelőzés, mind az utólagos feldolgozás szempontjából.

Minél több figyelmeztető jelet látunk, annál valószínűbb, hogy párkapcsolati erőszakra hajlamos férfival van dolgunk.

A bántalmazó ismérvei:

  • Úgy véli, a nők nem tudnak olyan okosak, tapasztaltak, magabiztosak, erősek, határozottak és függetlenek lenni, mint a férfiak. Kigúnyolja a nőket „butaságuk”, „érzékenységük” vagy más „tipikusan női” tulajdonságaik miatt, esetleg lealacsonyító vagy nőgyűlölő megjegyzéseket tesz rájuk úgy általában, különösen az intelligenciájukat, a nemiségüket és a testüket illetően.
  • Nem hiszi, hogy durva viselkedése helytelen, vagy hogy annak negatív következményei lehetnek.
  • Önértékelése alacsony, sikertelenségei miatt jobbára másokat (szüleit, főnökét, partnerét) tesz felelőssé.
  • Gyerekkorában maga is bántalmazott volt, vagy tanúja volt, hogy az apja veri az anyját.
  • Extrém módon reagál a stresszre, és ilyenkor alkoholhoz, kábítószerhez, erőszakos eszközökhöz folyamodik. A számára frusztráló történéseket úgy kezeli, hogy rögtön elveszíti a türelmét és megtorolja vélt sérelmét.
  • Dühét arra használja, hogy másokon uralkodjon vele. A düh egyfajta kommunikációs eszközként szerepel a repertoárjában: ilyenkor robbanékony, passzív-agresszív módon duzzog vagy másokat hibáztat, esetleg a földhöz vág, összetör dolgokat. Hagyja, hogy dühe uralhatatlanná váljon.
  • Nehezen tudja kívánságait pozitív módon, szerényen kifejezni.
  • Agresszív a szexben, főleg a hatalmát, uralmát bizonyító helyzeteket, az erőszakot is magában foglaló szexuális viselkedést részesíti előnyben.

Korai figyelmeztető jelek

Korai figyelmeztető jelek a bántalmazó férfi viselkedésében:

  • Féltékeny: féltékenységéért a partnerét hibáztatja és elvárja, hogy az beszűkítse az életterét és korlátozza kapcsolatait.
  • Kontrollál: szabályozza a partnere szabadidejét, öltözködését, baráti körét, étrendjét, pénzét (később akár ürítkezését, alvási idejét is).
  • Korán elköteleződik: akár a második randevún megkéri a nő kezét, és közös életüket tervezgeti.
  • Irreális elvárásokat támaszt: egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig hiba nélküli.
  • Elszigetel: partnere nem tarthat szabadon kapcsolatot a családjával, barátaival vagy munkatársaival.
  • Saját problémáinak forrását másokban keresi: nem vállal felelősséget sem a cselekedeteiért, sem az érzéseiért. Erőszakos viselkedése vagy önuralma elveszítése miatt hajlamos másokat vagy a partnerét hibáztatni.
  • A vitákat merev elzárkózással vagy befolyásolással zárja le.
  • Túlérzékeny: apró ingerre is támadóan reagál, vagy mindig az ő érzéseivel/problémáival kell foglalkozni a kapcsolatban.
  • Kierőszakolja vagy büntetésképpen megtagadja a szexet.
  • Sértegeti a partnerét, bántó, megalázó dolgokat mond neki.
  • A szexuális erőszak és a nők elleni erőszak témáit viccesnek tartja.
  • Mereven elkülöníti a női és férfi szerepeket: úgy véli, hogy joga van a nőket és gyerekeket „nevelni” vagy „büntetni”. Úgy gondolja, hogy a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók.
  • A viselkedése „Dr. Jeckyll és Mr. Hyde”-jellegű: idegenek előtt teljesen más, mint kettesben: csak akkor viselkedik bántalmazó módon, amikor kettesben van az áldozattal, kívülállók előtt pedig kifejezetten kedves, vagy éppen ellenkezőleg: csak társaságban durva. (Ez utóbbi mintázat főként serdülő fiúkra jellemző.)

Azonnali figyelmeztető jelek, melyek alapján biztosan tudható, hogy a fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval van dolgunk:

  • A másik jelenlétében fenyegetően tárgyakat dobál vagy tör össze.
  • Testi erőszakkal fenyegetőzik, vagy a testi erőszak akár csak lehetőségként is felmerül a kapcsolatban.
  • Általában durva vagy türelmetlen gyerekekkel és állatokkal. Az együttélés során bántja a háziállatokat vagy társállatokat.
  • Tudható, hogy korábbi kapcsolatában bántalmazta a partnerét.

A párkapcsolati erőszak hatása

A párkapcsolati erőszak hatása az áldozatra
A párkapcsolati erőszak hatása a családban élő gyerekekre

Kiadványok a párkapcsolati erőszakról

Szexuális erőszak

Mi a szexuális erőszak?

Szexuális erőszaknak nevezzük, amikor valakit olyan szexuális tevékenységbe vonnak be, amit nem akar.  Szexuális erőszaknak számít többek között:

  1. minden nem kívánt érintés és csók;
  2. valakit vonakodása vagy bizonytalansága ellenére rávenni a szexre, vagy azon belül olyan tevékenységre, amire nem vágyik (például orális, anális szex vagy durva szex);
  3. a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezés (óvszerhasználat) megtagadása;
  4. minden szexuális tevékenység olyan emberrel, aki bármilyen okból nem képes egyértelműen kifejezni az akaratát (például alkohol, drog, gyógyszer hatása alatt áll, alszik vagy eszméletlen);
  5. a fentiekre tett kísérlet.

A tévhitekkel ellentétben a szexuális erőszak legtöbb esete nem az utcán, hanem az áldozat vagy az elkövető lakó- vagy munkahelyén (vagy hasonló, privát jellegű területen) történik, és többnyire olyasvalaki követi el, akit az áldozat ismer, illetve, akiben bízik (pl. partner, tanár, családtag, barát, munkatárs). Ha a szexuális erőszak egy randi során történik, azt randierőszaknak hívjuk, ha párkapcsolatban, akkor párkapcsolaton belüli szexuális erőszaknak. A gyermekkel szemben elkövetett szexuális erőszakot szexuális visszaélésnek is nevezzük. Amikor egy családtag vagy gondviselő követ el szexuális erőszakot (főként gyerekek és fiatalok ellen), azt incesztusnak nevezzük.

A szexuális erőszak hatása az áldozatokra sokszor rendkívül romboló. A trauma következményeiről, hatásáról a KERET Koalíció információs anyagában részletesebben tájékozódhat.

Tények és tévhitek a szexuális erőszakról

Tévhit: Csak olyan nőket erőszakolnak meg, akik este egyedül mászkálnak az utcán.
Tény1: Bármely nő potenciális áldozat. Mivel a legtöbb nemi erőszak előre megtervezett, nem állítható, hogy a nők provokálják ki. A provokáló viselkedés egyébként is relatív, és a férfiak megítélésétől függ: a viktoriánus időkben vagy egyes muzulmán országokban egy kivillanó boka is provokatívnak számít(ott). E tévhit alapja az a vélekedés, miszerint a nők már pusztán női mivoltukból adódóan provokálók, s ez önmagában elég az elkövető felelősségének eltörlésére. Tény2: Bármely korú, társadalmi helyzetű, lakhelyű és életstílusú nő válhat áldozattá.

Tévhit: A nemi erőszak olyan, mint a természeti katasztrófák. Nincs mit tenni ellene.
Tény: Vannak megelőzési módok, amelyekkel növelhető a felkészültség és a biztonság. A tájékozottság, a tények ismerete és egy női önvédelmi tanfolyam kiváló módja lehet a felkészülésnek, a támadó elriasztásának, valamint más áldozatok segítésének.

Tévhit1: Az erőszakolók pszichopaták.
Tévhit2: Egy férfin látszik, ha erőszakos és durva. Az ilyet el kell kerülni.
Tévhit3: Csak a kielégületlen férfiak erőszakolnak meg nőket.
Tény: A legtöbb elkövető teljesen hétköznapinak és normálisnak tűnik. Többségük fiatal, és rendelkezésére áll elérhető partner. Az erőszak hajtóerejét nem a kielégületlenség, hanem a nők gyűlölete és az áldozat feletti kontroll és hatalom jelenti.

Tévhit: A nők is kívánják az erőszakos szexet. Sok nő fantáziál ilyesmiről.
Tény1: A nemi erőszak nem szex, hanem erőszak, ahol a szexuális aktus csak az erőszak eszköze. A nemi erőszak nemcsak az egyes megerőszakolt nők személyiségi jogait sérti, hanem minden nő biztonságérzetét.
Tény2: Az erotikus fantáziálás magánügy, ezért senkin nem kérhető számon. Ezen túl az erotikus fantáziálás közben az ember maga irányítja az eseményeket – ezért ennek legfőbb élménye az élvezet és a kontroll. A nemi erőszak közben az elkövető irányít – a nők által megélt legfőbb érzések a rettegés és a kontrollvesztés. A két élmény csak az erőszakot erotikusnak tartó férfiak fantáziájában és a pornóirodalomban keverhető össze – a nők mindennapi valóságában aligha.

Tévhit: A női nem igent jelent. Egy igazi nő kéreti magát, és sosem mond elsőre igent.
Tény: A nők – csakúgy, mint a férfiak – képesek eldönteni, hogy érdekli-e őket a másik személy szexuális közeledése vagy sem. A “vonakodó nőiesség” mítosz, amelyet a nők valós igényeinek és tapasztalatainak elhallgattatására használnak.

Tévhit: Nem lehet megerőszakolni olyan nőt, aki nem akarja.
Tény1: Egy izgalmi állapotban levő férfi nemi szerv bármely testbe képes behatolni. Féléves csecsemő, férfi, élettelen női holttest is esett már nemi erőszak áldozatául – a hüvely nedvesedése egyáltalán nem szükséges a behatoláshoz.
Tény2: A nők – a férfiakkal ellentétben – sosem tanulják meg testüket megvédeni és szükség esetén fegyverként felhasználni, ezért a veszélyhelyzetre sokszor teljes bénultsággal és lefagyással. A szexuális helyzetet vagy aktust mélyen ellenző nőn azonban nem segít, ha lebénul – bénultsága könnyen magyarázható nőies önalávetésnek.

Tévhit: A nemi erőszak spontán módon történik. A férfi nem tehet róla. Az ösztönei erősebbek nála.
Tény: Az erőszakos nemi közösülések több mint 80%-a részben vagy egészében előre megtervezett, és az esetek jelentős részében az áldozat otthonában vagy otthonának közelében történik, és az elkövető az áldozat számára ismert személy.

Tévhit: A férj nem követhet el erőszakot a feleségén. A házassággal egy asszony azt is vállalja, hogy bármikor eleget tesz házastársi kötelességének.
Tény: A nőnek a házasságon belül is joga van nemet mondani. A házasság állapota senkit sem foszt meg sem alapvető emberi, sem állampolgári jogaitól. 1997 óta Magyarországon a házasságon belüli nemi erőszakot a törvény is bünteti.

Tévhit1: A nemi erőszak este, sötét utcán történik. Az elkövető idegen férfi.
Tévhit2: Nincs mit tenni. A legjobb, ha a nők nem járkálnak egyedül.
Tény: A legtöbb nemi erőszak az áldozat otthonában, illetve otthonának környékén történik, az elkövető pedig az esetek túlnyomó többségében az áldozat ismerőse vagy rokona.

Tévhit: Jobb az otthon biztonságos falai mögé húzódni, és nem kísérteni a sorsot.
Tény: Az otthon messze a nem a legbiztonságosabb hely. A legtöbb nemi erőszak az áldozat otthonában, illetve otthonának környékén történik. Az elkövető az esetek túlnyomó többségében az áldozat ismerőse vagy rokona.

Tévhit: A legtöbb nemi erőszakot cigány férfiak követik el fehér nők ellen.
Tény: A legtöbb nemi erőszak azonos faji hovatartozásúak között következik be. Az erőszakosság mértéke és gyakorisága minden etnikai csoportban és minden társadalmi-gazdasági szinten hasonló.

Tévhit: Nem kell a múlton annyit rágódni. A nemi erőszakot is el kell felejteni, és tovább kell lépni.
Tény: A nemi erőszakot elkövetők 87 százaléka fegyvert hord magánál, vagy bántalmazással, esetleg gyilkossággal fenyegeti áldozatát. A nemi erőszak során a legtöbb nő attól fél a legjobban, hogy a támadó megcsonkítja vagy megöli. Ez az élmény sok nő további életformájára meghatározó hatással van, a rettegés mindennapjainak részévé válik. Megfelelő szaksegítség híján a lelki erőszak okozta sérülések évekkel azután is megmaradnak, hogy a testi sebek már begyógyultak.

Tévhit: Ha egyszer feltámad a vágy, a férfinak muszáj kielégülnie.
Tény: Senkinek nincs joga, hogy egy másik ember testét annak akarata ellenére puszta tárgyként és testnyílásként használja. Mindenki felelős a saját nemi vágyai erőszakmentes kielégítéséért. Ha csakis a kielégülés a cél, akkor erre más olyan lehetőség is van, amelyekhez nem szükséges egy nő jelenléte.

Tévhit: A legtöbbször nem is történik erőszak, csak a nő meggondolta magát, vagy bosszúból vádaskodik.
Tény: A nemi erőszak miatti hamis bejelentések aránya körülbelül 2-2,5% – nem több, mint a többi bűncselekmény esetében.

Tévhit: Ma már mindenhol kapható gázspray, ami biztonságot nyújt.
Tény: Mivel a legtöbb nemi erőszak az áldozat vagy az áldozat partnerének az otthonában történik, a nőknél nincs gázspray vagy más önvédelmi fegyver. A nő leghatékonyabb fegyvere a saját teste. A női önvédelmi tanfolyamokon egyszerű, ugyanakkor hatásos védekezési technikák sajátíthatók el.

Tévhit: Nem lehet erőszakról beszélni, ha az áldozat nem védekezett.
Tény1: Egy szexuális támadás életveszélyes is lehet; a legfontosabb az adott helyzetben az, hogy az áldozat túlélje. Egy rablótámadás során is ritka, hogy az áldozat megpróbálna ellenállni, mégsem feltételezi róla senki, hogy önszántából vált meg értékeitől.
Tény2: A női szocializációnak nem része az aktív önvédelem képességének megtanulása. A nők a támadáskor sokszor egyszerűen lefagynak, ám ez nem jelenti azt, hogy nem akartak védekezni, vagy beleegyeztek volna a közösülésbe. Az Európai Unió ajánlása szerint a nemi erőszak bűncselekmény megállapításának kritériuma nem az alkalmazott erőszak mértéke, hanem a nő beleegyezésének hiánya kell hogy legyen.

Tévhit: Az a nő, aki becsípett vagy drogozott, gyakorlatilag beleegyezett a szexbe.
Tény: A döntésképtelenség nem azonos a beleegyezéssel, hiszen egy kiszolgáltatott, öntudatlan emberrel való szexuális kapcsolat lehetetlenné teszi a tudatosságot és a kölcsönösséget.

Szexuális zaklatás

Mi a szexuális zaklatás?

Szexuális zaklatásnak számít minden olyan szexuális vagy romantikus közeledés és megnyilvánulás, ami sértő, zavaró, megalázó vagy ellenséges közeget teremt az áldozat számára. Szexuális zaklatás történhet többek között az utcán, iskolában, munkahelyen, buliban, táborban; elkövetheti egy-egy személy vagy egy egész csoport is.

Típusai:

  1. szóbeli: például szexuális tartalmú vicceket mesélni valakinek; megjegyzéseket, beszólásokot tenni; nem kívánt bókokat mondani;
  2. testi: például lerántani valakiről a ruhát, zavarba ejtő módon megérinteni, elállni az útját a folyosón;
  3. vizuális: például szexuális gesztusokat tenni, pornográf képeket küldözgetni vagy ilyen tartalmakat közszemlére tenni;
  4. pszichológiai: például tolakodóan ”udvarolni”, szexuális tartalmú vagy vetkőzős játékokat kezdeményezni, a másik szexuális életéről faggatózni, illetve olyan légkört teremteni, amelyben „ciki” nem részt venni az efféle beszélgetésekben vagy játékokban;
  5. ”valamit valamiért”: például jobb jegyet kínálni tanárként egy diáknak, ha az lefekszik vele; vagy főnökként kirúgással fenyegetni egy alkalmazottat, ha az nem hajlandó „szexisen” öltözködni.

A szexuális zaklatást sokszor nem vesszük elég komolyan, pedig nagyon káros az áldozatra és az egész közösségre nézve. Ha ilyet tapasztal, joga van nevén nevezni, tiltakozni ellene, beszélni róla másokkal, és védelmet kérni. Nem kell egyedül megbirkózni vele: fogjon össze azokkal, akik szintén elszenvedői a zaklatásnak. Tegyen panaszt! Ha támogatásra van szüksége, hívja a NANE Egyesület által (a KERET Koalíció tagjaként) működtetett szexuális erőszak áldozatai és segítőik számára fenntartott segélyvonalát! (a vonal a 06-40-630-006 számon, helyi tarifával hívható; elérhető hétfőn és pénteken 10 és 14 óra között, szerdán 14 és 18 óra között.)

További információk a szexuális zaklatásról, pszichológiai következményeiről, jogi megítéléséről és a zaklatás elleni hatékony fellépésről itt található.

Mit tehet, ha munkahelyi szexuális zaklatás éri?

Idős nők elleni erőszak

Információs anyagunakat elérheti itt.

Transznők elleni erőszak

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás