Alapelveink az Egyesület az áldozatokkal folytatott munkájának tapasztalataiból, valamint a több mint húsz éves nemzetközi nők elleni erőszak mozgalom tapasztalataiból származnak. Az első segélyvonalakat, amelyek bántalmazott és szexuális erőszakot elszenvedő nőknek szóltak, a hetvenes évek elején hozták létre az Egyesült Államokban. Hasonló segélyvonalak hamarosan más demokratikus országokban is indultak. A bántalmazott nőknek szóló segélyvonal az erőszak elleni elkötelezettség és a női szolidaritás terméke. Ezen alapelveket nem csak a mi segélyvonalunk, hanem sok más segélyvonal vallhatja magáénak Európában és a világ más részein.
A nők elleni erőszak évezredek óta létezik, csaknem mindegyik általunk ismert kultúrában fellelhető. Függetlenül attól, hogy mit csinált az erőszak célpontja, mi hisszük, hogy nem hibáztatható az ellene elkövetett erőszakért. A felelősség mindig az elkövetőt terheli. A nők gyakran hibáztatják magukat, mivel az állam és a társadalom (a családon, az oktatáson és a nemi szocializáción keresztül) jóváhagyja a nők elleni párkapcsolati erőszakot, és ehhez nőket hibáztató ideológiákat is felkínál, terjeszt.
A társadalom sokszor nem hisz a nőknek, vagy ha hisz is, őket hibáztatja. A segélyvonal önkénteseinek alapfeladata, hogy higgyen a hívóknak. Az áldozatok erejébe és autonómiájába vetett hit az egyik legfontosabb eszköze az áldozatok támogatásának, amelynek segítségével rátalálhatnak magukra, és változtatni kezdhetnek helyzetükön. Számunkra fontos, hogy a nők hogyan élik meg saját helyzetüket, hogy mit éreznek, és hogy ő maguk hogyan értelmezik tapasztalataikat.
Támogatjuk a hozzánk fordulókat abban, hogy saját megfogalmazásukban, saját értékrendjükkel és értelmezésükkel összhangban adják elő történetüket. Minden élet különböző. Fontos megismernünk az telefonáló életét, ahogyan ő éli azt. Azért vagyunk, hogy mi értsük meg a telefonálót, és nem azért, hogy ő értsen meg minket.
A NANE Segélyvonalon nem mondjuk meg a hívóknak, hogy mit kellene tenniük, hanem a helyzetük feltérképezésével és információátadással segítjük őket abban, hogy a lehető legjobb döntést tudják hozni a saját életükről. A segélyvonalon dolgozó segítő feladata, hogy támogassa a hívókat: lehetővé tegye, hogy szabadon beszélhessenek; visszatükrözze és megerősítse érzéseiket; segítsen a hívók erőforrásainak, lehetőségeinek feltérképezésében; információkat adjon a párkapcsolati erőszak jelenségéről és a lehetőségekről.
A segélyvonal azért is létezik, hogy segítsen a nőknek újra bízni magukban, rátalálni saját erejükre, és támogassa őket abban, hogy képesek megoldásokat találni. Mindenki a saját életének szakértője. A mi feladatunk az, hogy segítsünk meglátni saját megoldását.
Párkapcsolati erőszakkal foglalkozva fontos hinnünk abban, hogy minden erőszakos helyzetből van kiút. Ez sokszor hosszú és fájdalmas, rengeteg veszteséggel és lemondással járó folyamat, és ez nagyon igazságtalan. Ugyanakkor a biztonság és a lelki jólét érdekében megéri küzdeni. Hiszünk saját erőnkben, és hiszünk az áldozatok erejében is, amely lehetővé teszi, hogy támogassuk hívóinkat saját megoldásuk megtalálásában.
Bárki válhat erőszak célpontjává, és a mai társadalmunkban valamilyen formában minden nőt – minket, segítőket is beleértve – ér erőszak az élete során. Azonban a nők különböző típusú és súlyosságú erőszakot szenvednek el, valamint különböző lehetőségeik és erőforrásaik lehetnek az erőszak felismerésére és a helyzetből való kilépésre. Mindannyian megéltünk valamilyen erőszakot, és mindannyiunknak dolgoznunk kellett ezen a tapasztalaton, mielőtt ügyelni kezdtünk a segélyvonalon. Nincsen “mi” és “ők”.
A nők elleni párkapcsolati, családon belüli testi/lelki/szexuális erőszak sok embert érintő társadalmi jelenség, amelynek oka az ENSZ szerint nők és férfiak között kialakult történelmi okokra visszavezethető társadalmi egyenlőtlenség, hatalmi különbség. Az erőszak célpontjai általában azt gondolják, hogy helyzetük egyedi: csak velük történik erőszak, ám a nők tömegeinek effajta “személyes” problémája valójában társadalmi és politikai kérdés. Éppen ezért társadalmi feladat az erőszak ellen fellépni és megszüntetni. A társadalmi intézményeknek, családsegítő központoknak, a bíróságoknak, a rendőrségnek, a kórházaknak, stb. aktívan részt kell venniük a családon belüli erőszak elleni harcban.
A rosszul értelmezett “semlegesség”, az a gondolat, hogy “az igazság valahol középen van”, mindkét fél felelőssé tétele az erőszakért, vagy az erőszak el nem ítélése, relativizálása valójában nem semleges álláspont, hanem az erőszak támogatása és az erőszakos személy megerősítése. Tudjuk, hogy jelenleg a férfiaknak nagyobb hatalma és társadalmi befolyása van, és hogy a diszkrimináció a nőket az élet minden területén sújtja. A társadalmi intézmények általában azoknak az oldalára állnak, aki hatalommal, befolyással bírnak. Azzal, hogy mi a túlélők oldalán kötelezzük el magunkat, csupán a társadalmi igazságosságnak próbálunk esélyt adni.
A NANE Egyesület hisz abban, hogy minden ember egyenlő és azonos jogok illetik meg, függetlenül etnikai és nemzeti hovatartozástól, kortól, társadalmi rétegtől, szexuális orientációtól, politikai vagy vallási meggyőződéstől és személyes történetétől. Az erőszakmentes élethez való jog alapvető emberi jog, amely mindenkire vonatkozik.
A gyerekeknek joguk van a biztonsághoz
A nemzetközi adatokból tudjuk, hogy az erőszak tanújának lenni ugyanolyan romboló hatású lehet, mint közvetlenül elszenvedni azt: azokban a családokban, ahol a szülők közt erőszak van, a gyerekek is sérülnek, még akkor is, ha őket nem éri közvetlen bántalmazás. Az erőszak célpontjáról sokszor elvárják, hogy “a gyerekek érdekében” maradjon erőszakos partnere mellett. A gyerekeknek azonban a biztonság az érdeke, és nem az hogy tanúi legyenek erőszaknak. A gyerekeknek is joguk van az erőszakmentes élethez.