Bevezető: Alapadatok, háttérinformáció a felmérésről

Az EU az elmúlt években a nők elleni nemi alapú erőszak témájában végzett egy reprezentatív kutatást. A felmérés 114.023 18-74 év közötti nővel készült interjún alapul. Az adatfelvétel 2020 és 2024 között zajlott az EU tagállamokban. A kutatás vizsgálta mind a nők elleni párkapcsolati, családon belüli erőszak, mind az ezen kívüli erőszak – például a munkahelyi szexuális zaklatás – jelenségét, ezek előfordulását. A nők ellen elkövetett különböző erőszakfajtákra – fizikai erőszak, lelki erőszak, szexuális erőszak – is rákérdezett, ahogy arra is, hogy az érintettek kihez fordultak segítségért. A felmérés vizsgálta továbbá a nők ellen gyerekkorukban elkövetett erőszak előfordulását is. (A kutatás részleteit alább ismertetjük.)   

Korábban készült egy nagyban hasonló reprezentatív EU-felmérés, melynek eredményeit 2014-ben tették közzé. 

A kutatás főbb eredményei – magyar adatok 

Magyarország esetében a kutatás reprezentatív, 2002, 18 és 74 év közötti nővel készült interjú eredményeit tartalmazza. A hazai adatgyűjtést a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) és az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) koordinálta és az Ipsos cég végezte el. Magyarországon 2023. augusztus és 2024. január között került sor az adatfelvételre.

Az alábbiakban a Magyarországra vonatkozó adatok közül mutatunk be néhányat. Az érintett nők számát a 2022-es népszámlálási adatokat alapul véve kalkuláltuk.

Fizikai erőszak, fenyegetés, szexuális erőszak – összes és bármely elkövető

A 18-74 év közötti magyar nők 49,1%-a (1.779.676 nő) ellen követtek el valaha fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést és/vagy szexuális erőszakot, attól függetlenül, hogy az elkövető és az áldozat milyen kapcsolatban voltak, és függetlenül az elkövető nemétől is. Az erőszak-fajták közül az érintett nők nagyobb részben (31,2%; 1.130.873 nő) a fizikai erőszakot, míg kisebb arányban (17,9%; 648.802 nő) a szexuális erőszakot jelölték meg.

Fizikai erőszak, fenyegetés, szexuális erőszak – nem partner elkövető

A 18-74 év közötti magyar nők 19,2%-a ellen követett el a nők 15 éves kora óta fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést és/vagy szexuális erőszakot olyan személy, aki nem korábbi vagy jelenlegi partnere volt. (Ez 695.922 nő a 18-74 éves korosztályban, míg 723.150 nő a 15-74 éves korosztályra vetítve.) (Ez az adat alig különbözik az EU átlagtól, amely 20,2%.) Ebben a kategóriában a magyar nők 10,8%-a (391.456 nő a 18-74 éves korosztályban; 406.772 nő a 15-74 éves korosztályra vetítve) számolt be fizikai erőszakról vagy fenyegetésről, 5,4%-a (195.728 a 18-74 éves korosztályban; 203.386 nő a 15-74 éves korosztályra vetítve) a nemi erőszakot el nem érő szexuális erőszakról, és 3%-a (108.737 nő a 18-74 éves korosztályban; 112.992 nő a 15-74 éves korosztályra vetítve) nemi erőszakról. (Az EU átlagok ugyanezekre a cselekményekre: 7,4% / 9,1% / 3,8%)

Párkapcsolati erőszak

A 18-74 év közötti magyar nők 54,6%-a (1.979.029 nő) ellen követett el valaha akár korábbi, akár jelenlegi partnere fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést, szexuális erőszakot, és/vagy lelki erőszakot. Legkevesebb minden második magyar nő közvetlen áldozatként érintettje (volt) tehát párkapcsolati erőszaknak. Ez az adat az EU tagállamai közül Magyarországon a legmagasabb. 

A 18-74 év közötti magyar nők 7,6%-a (275.469 nő) ellen követett el az elmúlt 12 hónapban akár korábbi, akár jelenlegi partnere fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést, szexuális erőszakot, és/vagy lelki erőszakot. (Mivel itt az elmúlt 12 hónap tapasztalatairól van szó, a 17-74 éves korosztályra vetítve ez 279.013 nőt jelent.) Jelenleg tehát legkevesebb 275-280 ezer magyar nő él vagy élt a közelmúltban olyan párkapcsolatban, ahol az erőszak jelen van.

A 18-74 év közötti magyar nők 41,1%-a (1.489.708 nő) ellen követett el valaha fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést és/vagy szexuális erőszakot korábbi vagy jelenlegi partnerük. (Az EU átlag ennek az adatnak kevesebb, mint a fele, 17,7%.) 

A bántalmazó párkapcsolatban élő, ismételt erőszakot átélt magyar nők több mint fele (54,8%) a bántalmazást legalább havonta egyszer, több mint negyede (26,9%) pedig legalább hetente egyszer elszenvedte. 

Eközben minden tizedik, bántalmazó kapcsolatban élő magyar nő (10,1%) halálfélelmet élt meg egyes bántalmazások miatt. 

A valaha párkapcsolatban élő, erőszakot átélt magyar nők többsége (55,6%-a) például beszámolt az ellene elkövetett erőszakról valakinek. A nők 50,1%-a esetén ez egy hozzá közel álló személy volt. Ugyanakkor az érintettek mindössze 15,7%-a fordult egészségügyi, szociális intézményhez, áldozatokat segítő szolgáltatóhoz vagy a rendőrséghez. (Csupán 6,1% számolt be arról, hogy a rendőrségtől kért segítséget, és 3,2% arról, hogy segítő szolgáltatásoktól – ez a két adat azonban alacsony megbízhatóságú.) A fentett felsorolt intézményekhez fordulás aránya ugyanakkor az EU tagállamai közül Magyarországon a legalacsonyabb.

Munkahelyi szexuális zaklatás

A magyar nők 41%-a ellen követtek el munkahelyi szexuális zaklatást valaha, míg 5,8% ellen az elmúlt 12 hónapban.

Főbb, elsődleges észrevételeink az adatfelvétel, a magyar kutatási eredmények kapcsán

• A párkapcsolati erőszak gyakoriságára vonatkozó kiemelkedően magas magyar adatok aggasztóak és beszédesek, önmagukban is, akkor is, ha az országok közötti összehasonlítást figyelmen kívül hagyjuk. A magas számok utalhatnak arra, hogy az érintettek körében a nők elleni párkapcsolati erőszakkal kapcsolatban a tudatosság szintje magas(abb), és amellett, hogy felismerik az erőszakot, fel is merik vállalni, meg is merik osztani az erőszak-élményeket. Az utóbbihoz szükséges egy olyan közeg, egy erős üzenet, hogy az erőszak az elkövetők és nem az áldozatok felelőssége, s hogy az áldozatok, érintettek nincsenek egyedül.

Az elmúlt évtizedekben elsősorban és különösen a nőjogi szervezetek, de egyéb, az ügyet támogató szervezetek, szakemberek, más szereplők is komoly erőfeszítéseket tettek a köztudatformálás, a tudatosság növelése, a hatóságok, intézmények, szakmai szervezetek, jogalkalmazók felvilágosítása, képzése érdekében, az erőszakkal szembeni zéró tolerancia elterjesztésért, az erőszak súlyosságának alábecsülése és az áldozathibáztatás ellen. Azt gondoljuk, hogy ez a munka jelentősen hozzájárult a nagyobb tudatossághoz és hajlandósághoz az erőszak-esetek megosztására. Az elmúlt években továbbá több olyan párkapcsolati/családon belüli erőszakos ügy is volt, amit kiemelt médiafigyelem és társadalmi felháborodás kísért – az áldozatok, érintettek akár a nyilvánosságot is vállalták, s ez nagyobb láthatóságot adott az erőszaknak, az érintettek valóságának. 

•  Figyelemre méltó, és üdvözlendő, hogy a mostani adatfelvételben, a párkapcsolati erőszak, annak különböző lehetséges formái kapcsán megjelent a gazdasági erőszak és a kényszerítő kontroll témája is, amelyek eddig nem kaptak kellő figyelmet. Szintén kiemelten fontos, hogy az erőszak formái között megjelent a gyerekek bántalmazásával, elvételével, a szülői felügyelet “megvonásával” való fenyegetés is.
• Ha párkapcsolati erőszakról van szó, a magyar nők többsége megosztja ugyan az ellene elkövetett erőszak-eseteket valakivel, csupán egy kisebb hányaduk fordul az egészségügyi, szociális, intézményekhez, segítő szervezetekhez vagy a rendőrséghez. Nagyon fontos jelzés ez arra nézve, hogy az áldozatokat védeni, segíteni hivatott intézményrendszer működése kapcsán még mindig sok a teendő a hatékony fellépés érdekében. Az áldozatközpontú, szakszerű hozzáállás, esetkezelés az intézményekhez fordulás hajlandóságát növeli és az érintettek intézményekbe vetett bizalmát erősíti.
• A magyarországi kutatás, adatfelvétel kapcsán fontosnak, példaértékűnek tartjuk, hogy a témában jártas szakértő civil szervezetként érdemben bevontak minket a munkafolyamatba. Az adatfelvételt végző Ipsos cég megkereste a NANE Egyesületet, ennek alapján eredményes együttműködést alakítottunk ki velük. A NANE bekapcsolódott az adatfelvételt előkészítő munkálatokba: részt vettünk például a kérdőív magyar fordításának szakmai lektorálásában és a nők elleni erőszak áldozataival készült teszt-interjúk szervezésében; ezen felül a kérdezőbiztosok felkészítésében is aktív szerepünk volt.
• Külön köszönetünket és elismerésünket fejezzük ki azoknak a nőknek, akik a felmérés során megosztották az erőszak-élményeiket, a kapcsolódó tapasztalataikat. Pontosan tudjuk, hogy még a tapasztalatok megosztása is milyen nehéz, megterhelő, és akár traumatikus lehet, eleve is, s különösen egy olyan közegben, ahol az erőszak bagatellizálása, az áldozathibáztatás még mindig aktívan jelen van a rendszerben. Együttérzésünk mellett azt a reményünket osztjuk meg az érintettek felé, hogy ezzel hozzájárultak egy nagyobb társadalmi figyelemfelhíváshoz, s így a pozitív változáshoz.

Magyar helyzetkép az adatok értelmezéséhez: Mi (nem) történt az előző EU-s kutatás eredményeinek közzététele óta a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésben?

A kutatás eredményeinek elemzéséhez, értelmezéséhez kiemelt jelentősége van annak, hogy a párkapcsolati, családon belüli erőszakkal, a nők elleni erőszakkal szemben milyen – mennyire határozott, mennyire szakszerű – az állami fellépés, milyen a jogi, közpolitikai szabályozás, s milyen, mennyire hatékony a különböző hatóságok, intézmények gyakorlata. Ezzel kapcsolatban az alábbiakban kiemelünk néhány általunk alapvetőnek tartott kérdést, lényeges szempontot. 

• A nők elleni erőszak témájában készült előző reprezentatív EU-s felmérés óta – melynek az eredményeit 2014-ben, immár több mint 10 éve publikálták – Magyarországra nézve nem volt ilyen átfogó, reprezentatív adatfelvétel.
• Az EU tagállamainak döntő többsége ratifikálta az ún. Isztambuli Egyezményt, az Európa Tanács Egyezményét a nők elleni erőszak, a párkapcsolati és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, Magyarország nem. A nőjogi szervezetek álláspontja szerint a magyar állam nem biztosítja azt a védelmet és támogatást az áldozatoknak, amit az Isztambuli Egyezmény elvár. A jogi szabályozásban és a gyakorlatban is mind a megelőzés, mind az áldozatok védelme és támogatása, mind az elkövetők felelősségre vonása terén vannak – rendszerszinten is – problémák, hiányosságok, fejlesztendő területek. 
• Továbbra sincs, még papíron sem egy átfogó nemzeti stratégia vagy cselekvési program a nők elleni erőszak, párkapcsolati, illetve családon belüli erőszak megelőzésére és felszámolására.
• A bűncselekmények áldozatainak jogairól, támogatásáról és védelméről szóló EU irányelv – az ún. Áldozatvédelmi Irányelv – kapcsán letelt az a határidő, ami alatt a tagállamoknak, így Magyarországnak is át kellett ültetniük a nemzeti jogba az irányelv rendelkezéseit. Bár történtek kapcsolódó jogszabály-változások, vannak hiányosságok, lényegesen fejlesztendő területek, a szabályozásban és a gyakorlatban egyaránt.
• Az állam részéről történtek ugyan lépések, fejlesztések elsősorban a családon belüli/kapcsolati erőszak területén, a nőjogi szakértő civil szervezetek nem voltak, illetve nincsenek érdemben bevonva a kapcsolódó folyamatokba, az intézkedések tervezésébe, végrehajtásába. Az áldozatok valóságára, a hatóságokkal, intézményrendszerben szerzett tapasztalatokra épülő – sokszor évtizedek óta ismételt – javaslatainkat a döntéshozók nem hasznosították, nem valósították meg, sőt, több esetben ezekkel éppen ellentétes intézkedéseket hoztak.
• Nem értesültünk (eddig) arról, hogy az állam, a kormányzat az EU felmérés Magyarországra nézve aggasztó adatainak fényében milyen lépéseket, intézkedéseket tervez a nők elleni erőszakkal, annak különböző formáival szembeni fellépésre.

A nők elleni erőszakkal szembeni magyar állami fellépés összefoglaló értékeléséről például nőjogi szervezeteknek az ENSZ nők elleni diszkrimináció felszámolását célzó CEDAW Egyezménye hazai végrehajtásáról szóló beadványában találhatók információk: The implementation of the CEDAW Convention in Hungary in the field of elimination of violence against women – Submission of NANE Women’s Rights Association, PATENT (People Opposing Patriarchy) Association, and Hungarian Women’s Lobby to the 84th Session of UN CEDAW Committee, 9 January 2023

Az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2014-ben tette közzé a nők elleni erőszak témájában született előző EU-szintű reprezentatív felmérés eredményeit. A kutatás Magyarországra vonatkozó adatainak, eredményeinek feldolgozása, a népszámlálási adatokkal és a bűnügyi statisztikákkal is összevetve itt elérhető: https://nokjoga.hu/wp-content/uploads/nane-fra-nepesseg-enyubs-final-2014-w-w-2015jun19.pdf

Alapadatok, háttérinformáció az EU-felmérésről

• A kutatás a nők elleni nemi alapú erőszak jelenségét, ennek különböző formáit vizsgálta. A felmérés mind a (jelenlegi, illetve korábbi) intim partnerek, családtagok, mind más személyek által elkövetett erőszakos cselekményekkel kapcsolatban gyűjtött adatot. Az erőszak formái közül a fizikai erőszak, az ezzel való fenyegetés, a szexuális  erőszak, a fenyegető zaklatás, a munkahelyi szexuális zaklatás kapcsán is gyűjtött adatot. A párkapcsolatok esetén, az intim partnerek kapcsán ezen felül a lelki és gazdasági erőszak előfordulását is vizsgálta – az ilyen cselekmények közé sorolták például a gyerekek bántalmazásával vagy elvételével való fenyegetést, illetve a gazdasági erőszak kapcsán annak megtiltását, hogy a nő dolgozzon, a családi költségvetés kontrollálását, vagy a nő kiadásainak szélsőséges kontrollálását. A kutatás főbb eredményeiről szóló jelentésben megtalálható, hogy az egyes erőszak-fajták kapcsán milyen cselekményekre kérdeztek rá.
• A felmérés összesen 114.023 18-74 év közötti nővel készült interjún alapul, reprezentatív mind az EU, mind az egyes országok tekintetében. Magyarország esetében 2002 nővel készített interjú eredményeit tartalmazza.
• 18 EU tagállamban az adott ország statisztikai hivatala végezte az adatgyűjtést. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) és az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) koordinálta az adatgyűjtést 8 olyan államban, ahol az állami/központi szervek nem vettek részt az adatfelvételben, ide tartozik: Magyarország, Ciprus, Csehország, Írország, Luxemburg, Németország, Románia, Svédország. Ezekben az országokban (egy erre vonatkozó tendert megnyerve) az Ipsos cég végezte el az adatgyűjtést; az Eurostat módszertani irányelveit követték az adatfelvételben. Olaszország a témára vonatkozó saját kutatásának az adatait osztotta meg a felmérést szervezőkkel.
• Az adatfelvétel 2020 szeptembere és 2024 márciusa között zajlott a résztvevő országokban. Magyarországon 2023. augusztus és 2024. január között került sor az adatfelvételre.
• Az adatfelvételi módszerek különböztek a résztvevő országok esetén, az adott országban a leginkább megfelelőnek tartott módszert választották. Magyarországon a számítógéppel támogatott személyes interjú (CAPI – Computer Assisted Personal Interviewing) és a számítógéppel támogatott öninterjú (CASI – Computer Assisted Self Interviewing) módszereket kombinálva zajlott az adatfelvétel: a lekérdezés személyesen, kérdezőbiztosokkal történt, míg az interjú közben bizonyos kérdésekre az interjúalany a részére átadott eszközön válaszolhatott.
• A kutatásban részt vevő országokra vonatkozó adatok, eredmények közötti összehasonlítást (a módszertani különbségek miatt is) érdemes fenntartásokkal kezelni, illetve a társadalmi kontextust, jogi környezetet figyelembe véve értelmezni.
• A  felmérés eredményei, a kapcsolódó adatok, táblázatok az Eurostat honlapján érhetők el. A kutatás főbb eredményeit egy jelentésben tették közzé 2024. november 25-én. A teljes, részletes jelentés publikálása 2025-ben várható. 

Részletes információ, adatok, kapcsolódó források

Kutatási adatbázis: 

https://ec.europa.eu/eurostat/web/gender-based-violence/database

https://ec.europa.eu/eurostat/cache/metadata/en/gbv_sims.htm

Jelentés a főbb eredményekről:

FRA, EIGE, Eurostat (2024), EU gender-based violence survey – Key results. Experiences of women in the EU-27, Publications Office of the European Union, Luxembourg. https://eige.europa.eu/publications-resources/publications/eu-gender-based-violence-survey-key-results 

Módszertani útmutató a felméréshez: 

Methodological manual for the EU survey on gender-based violence against women and other forms of inter-personal violence (EU-GBV) — 2021 edition. Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2021 https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-manuals-and-guidelines/-/ks-gq-21-009